Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BARÁTH ETELE (MSZP):
910 gondolom, hogy igazán ezt az ügyet nemzeti üggyé tették, méghozz á pozitív értelemben a politikai változás egyfajta komoly elemévé tették, de szélsőségesen jelent meg az abszolút "nem" ennek hatására 1992ben. El kell mondani, hogy ugyanúgy nemzeti üggyé vált Szlovákiában ellentétes oldalon BősNagymaros megépítése, az viszont a nemzeti önállóságuknak vált példaképévé. E két szélsődleges politikai magatartás között kell most megtalálnunk kényszerhelyzetben a megoldást. S azt kell mondanom, hogy ebben a kényszerhelyzetben figyelemmel kellene lennünk még egykét olyan tény re - és erre felhívnám Pokorni úr figyelmét , ami nem hangzik el. Nem hangzott el általa egyetlenegy olyan értékelő ítélet sem, ami elmondaná, hogy ma nem most döntjük el, hogy energiatermelő beruházást, gátat, duzzasztót, bármit építeni akarunk, ez egy h osszú folyamatnak az eredménye, méghozzá olyan kényszereknek az eredménye, amiből kettő teljesen független Hágától. Az egyik az, hogy a talajvízszintsüllyedés és ebből adódóan a környezeti károk évtizedek óta megjelentek a Szigetközben és a Duna mentén és a teljes Duna hosszában, továbbá a talajerózió, a medererózió, ami megindult a Dunán, az sem most indult meg, hanem a felső vízlépcsők és egyéb más tényezők hatására évtizedekkel ezelőtt. Amikor egy vízlépcsőrendszer építésének a szándéka felmerült, akkor ezek a folyamatok már megindultak, és ezek felgyorsultak a bősi hatásra. De az, hogy hajózni kell, hogy a környezetet óvni kell, kell a környezetvédelem, hogy a mezőgazdaságot megfelelően vízzel kell ellátni és az összes további környezeti hatást ki kell védeni, ennek a folyamatnak az indíttatása 2530 évvel ezelőtt is már felmérhető volt, mint arra nagyon sok tudományos munka és nagyon sok tapasztalat fényt derít. Ami még mindig a politikai tényezőkhöz - és ezzel a második minőséghez tartozik: hadd mondj am el, hogy amikor a parlament felelősségét az ellenzéki képviselőtársaim számon kérik, akkor ismételni kell azt, hogy a környezetvédelmi bizottság 910 esetben tárgyalta ezt a kérdést, meghallgatta a zöld mozgalmakat, meghallgatta az önkormányzatokat, meg hallgatta a tudomány képviselőit, meghallgatta az alkotmányjogászokat, meghallgatta az állami képviselőket, ezt tette nyílt és zárt üléseken is. (9.00) Hadd jelentsem be, hogy összesen két olyan képviselője volt az ellenzéki pártoknak a bizottságon kívülie k közül, akik megtisztelték jelenlétükkel két alkalommal ezeket a bizottsági üléseket. Rendkívül alapos, mélyen szántó információkhoz lehetett volna hozzájutni, valamennyi dokumentációhoz is hozzá lehetett jutni, és mindig felmerült üléseken, hogy bármelyi k képviselőtársam kimehet abba a programirodába, és megnézheti azokat a dokumentumokat, amelyek ott készülnek, és a bizottságunkba le vannak téve a nemzetközi jegyzőkönyvek is. Hadd jelentsem: egyetlenegy képviselőtársam nem ment ki, nem nézte meg, nem olv asta el és nem kérte ki ezeket a jegyzőkönyveket. Ezt követően is rengeteg szabad nyilatkozat jelent meg azok tartalmával kapcsolatban anélkül, hogy ennek ismerete teljes lett volna. Tehát azt gondolom, hogy első fázisban a parlament feladatát ezek a bizot tságok, amelyek tárgyalták, ellátták. Meg merném kérdezni, hogy amikor komoly gazdasági kérdésekről van szó, a gazdasági bizottság vagy a költségvetési bizottság - amelynek például ellenzéki vezetője van - miért nem tárgyalta ezeknek a költségvetési, gazda sági kérdéseit, miért nem invitálta meg azokat, akik ebben a kérdésben mélyebben járatosak. Azt gondolom, hogy ez tulajdonképpen már egy harmadik dimenziója volt ennek a kérdéscsoportnak, és mindenféleképpen fontos ezért, engedtessék meg számomra, hogy néh ány alapvető konklúziót levonjak e bevezető után saját magam személyében is, de mind a három minőségben is összetetten. Az egyik, amire szeretném felhívni mindenki figyelmét, és ebben az esetben a legnagyobb tisztelettel szeretném a kormányzat figyelmét is felhívni arra, hogy a politikai megítélésben mindenféleképpen középúton kell maradni. Azt gondolom tehát, hogy itt nagyon sok tényezőhöz olyan alapvető politikai érdekek fűződnek - és ilyennek érzem például a nagymarosi hely megítélését
