Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 24 (339. szám) - A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
883 munka, de végül is elkészült egy javaslat, itt van előttünk, és szerintem ez a javaslat alkalmas arra, hogy a parlament megtárgyalja, és kisebbnagy obb módosításokkal törvényerőre emelje. Számomra felfoghatatlan, bármit hallottunk - sőt, a józan ész minden szabályával ellenkezik , hogy ezt a kész anyagot miért nem a kormány terjesztette elénk. Örülök, hogy végül is akadt két olyan képviselő - itt mos t, azt hiszem, mindegy, hogy kormánypárti vagy nem , aki beterjesztette a javaslatot, és egy kicsit humorképpen megemlítem, hogy tudomásom szerint másodszor fordul elő a Népjóléti Minisztériummal, hogy egy komplett törvény tervezetét képviselők saját indí tványukként adják be. Az előző velem mint miniszterrel fordult elő, és kisgazda képviselők nyújtották be a gyámügyre vonatkozó törvényjavaslatot. Azóta a gyámügy áttekintése fölveti bennem azt a gondolatot, hogy a törvény megfogalmazóinak, illetve az azt b enyújtó kisgazda képviselőknek volt igazuk, és jobb lett volna létrehozni azt a gyámügyi igazgatást, amit akkor, '9091ben terveztünk - de ez egy másik történet és egy másik vita. Kicsit humorosan most a szabaddemokraták "kisgazdásodásának" folyamatával á llunk szemben, hiszen ugyanaz a jelenség történt és ugyanazzal a minisztériummal. Nagyon remélem viszont, hogy nem ugyanaz lesz a törvénytervezet sorsa, mert a másik még most is ott porosodik valahol a pincében, ezt pedig most valamilyen formában törvényer őre emelhetjük. Azon is elgondolkodhatunk, hogy miért most, késő este és milyen időszakra került ez a tárgyalás, de ezen most már ne akadjunk fönn. Beszédem következő részében arról akarok szólni, mire is van szüksége a fogyatékos embereknek, majd elemzem, hogy a törvény mennyiben felel meg ezeknek az igényeknek, jogos elvárásoknak, és végül magának a tervezetnek néhány, megítélésem szerint problematikus részére térek ki, és konkrét javaslatokat is teszek. A fogyatékos emberek igénylik, hogy a róluk való go ndolkodást egyetlen politikai csoport se tekintse a maga propagandájának. Hogy ne napi politikai példát mondjak, Horthy Miklós képével megjelent egy fölirat: hadurunkért még csonkán, sebesülve is szívesen harcolunk. Azt hiszem, ehhez a kérdéshez nem szabad így szólni, de idézhetnék egészen más, szélsőbalos megközelítéseket mondjuk az ötveneshatvanas évekből. Volt rá tehát valamilyen fajta indíttatás a mindenkori kormány propagandagépezetében, hogy ezt a kérdést - pestiesen szólva - lenyúlják. Ne tegyük ezt , képviselőtársaim, ebben a helyzetben! (21.10) Olyan rehabilitációs rendszerre van szükség, amelynek az egyes elemei szervesen, hézagmentesen kapcsolódnak egymáshoz. Itt elég sokat kellene tenni, ezzel a törvénytervezet nem sokat foglalkozik. Az orvosi re habilitáció nem válhat el a foglalkoztatásitól. Nem állhat elő olyan helyzet, hogy a beteg visszamegy az orvoshoz, és azt mondja: mit tett velem, doktor úr, a kezem munkára már nem, de koldulásra még nem alkalmas! A rehabilitáció nem valamely hatóság által adott adomány, kegy, hanem szolgáltatás. Ez benne van a törvény szellemében. Az már kevésbé van benne, hogy még a szolgáltatási szinten is túl lehetne menni: a rehabilitációnak a beteg, az érintett személy nem tárgya, hanem végrehajtója, és az intézményre ndszer csak arra szolgál, hogy őt segítse saját magának a rehabilitációs tevékenységében. A fogyatékkal élőket nem leszázalékolni kell, hanem felmérni, hogy mi az a képességük, aminek a továbbfejlesztésével tulajdonképpen visszakerülhetnek a társadalomba. Biztosítani kell az érintett bevonását a róluk szóló döntésekbe. Ennek jelei vannak, de megítélésem szerint ez nem tökéletes a szövegben. Támogatni kell a fogyatékkal élők önsegítő csoportjait és azokat a szervezeteket, amelyek olyan embertársainkkal fogla lkoznak, akik ilyen önsegítő csoportok működtetésére éppen a fogyatékból kifolyólag nem képesek. Itt egyházakra és más szervezetekre gondolok.
