Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 24 (339. szám) - A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
884 Biztosítani kell a fogyatékkal élők számára az információhoz való hozzájutást, meg kell adni az esélyt, hogy érvé nyesíthessék azokat a jogokat, amelyek minden embert megilletnek. A súlyosan fogyatékos ember szabad művelődéshez, oktatáshoz, munkához, kommunikációhoz, közlekedéshez, véleménynyilvánításhoz való joga csak akkor valósulhat meg, ha a társadalom gondoskodik az ő joggyakorlásához szükséges speciális feltételek biztosításáról. Ennél a pontnál ki szeretnék térni arra, hogy kelle alkotmánymódosítás a fogyatékos emberek esélyegyenlőségével kapcsolatban. Komoly jelképes jelentőséget lehet tulajdonítani egy ilyen alkotmánymódosításnak, de ugyanakkor, amikor az alkotmány kimondja, hogy minden magyar állampolgárnak joga van azokhoz, amiket az előbb felsoroltam, akkor ebben nem ismer kivételt, tehát a fogyatékosokat is beleérti, ezért nem lényeges kérdés ezen a téren az alkotmánymódosítás. Majd egyszer, ha lesz egy nagy alkotmányozási folyamat, lehet erre tenni egy mondatot, de az egész jogrendszer mai formájában megáll. Volna tehát, ha most nagyon az alkotmány felé terelné valaki a dolgokat, egy pótcselekvés jellege. Minden ilyen mozgás valójában egy felkiáltás, hogy baj van. Baj van, mert nincs meg az esélyegyenlőség. Ismerjük el, hogy ez tényleg így van, és keressünk olyan megoldásokat, hogy az esélyegyenlőség irányába mozduljunk el. A fogyatékos emberek érdekében sz ületendő törvénynek lényegileg három feladata van. Meg kell akadályozzon minden megkülönböztetést, deklarálnia kell, ki kell jelentenie, meg kell fogalmaznia a fogyatékkal élők esélyegyenlőségéhez szükséges jogokat, és konkrét támogatást kell biztosítania a súlyosan fogyatékos embereknek. Nos hogyan érvényesül ez a törvényben? A megkülönböztetés tilalma viszonylag kevés teret kap. Itt megint hivatkozhatunk arra, hogy van egy általános megkülönböztetési tilalom a magyar alkotmányban. A 38. § szerintem azért erről szól, de a fogalmazás kicsit nehézkes, a tartalom kissé szegényes, ezen talán lehetne egy módosító indítvánnyal segíteni. A javaslat gerincét a fogyatékos emberek esélyegyenlősítéséhez szükséges jogok megadása, leírása, megfogalmazása adja. Itt a '93as törvénytervezet valóban sok szempontból visszaköszön, tehát ez az, amiről beszélek, hogy ezeket a korábbiakat valamilyen formában integrálni kell ahhoz, hogy egy jó törvényt tudjunk alkotni. Ezeket nem is említem, részben már szó esett róluk. Milyen ko nkrét támogatást ad a törvény a súlyos fogyatékkal élőknek? Bevezeti ezt a fogyatékossági támogatást, jelen formájában a minimálnyugdíj 80 százalékában. Most szeretnék problémákat fölvetni, amik a törvényben vannak. Az értelmező rendelkezések meghatározzák a rehabilitáció fogalmát, és ebben szerepel a "foglalkoztatás" szó is, tehát a foglalkoztatási rehabilitáció, de célszerűnek tartanám jobban kiemelni a munka világába való beilleszkedés elősegítését mint ennek az egész folyamatnak a célját. Persze nem az értelmező rendelkezések között, de mint hiányosságot említem meg - nemcsak a törvény, hanem a mai helyzet hiányosságaként , hogy rehabilitációs szakemberképzésre volna szükség felső fokon és középfokon egyaránt, de valahol a törvénynek utat kellene nyitni ebbe az irányba is, vagy jelzéseket küldeni. A javaslat a rehabilitációval kapcsolatos állami feladatok végrehajtására közalapítványt hozna létre. Ha jól értettem, államtitkár úr megkérdőjelezte ezt a gondolatot. Azt hiszem, ez volt az ő föl szólalásának az a pontja, amivel maradéktalanul egyetértettem. Úgy gondolom, más megoldást kell találni. Itt valójában hatósági feladatokkal akar foglalkozni ez a közalapítvány. A jelenlegi leírt szöveg szerint hatósági feladatokat jogi értelemben lehetne éppen közalapítványra bízni, de nem hiszem, hogy ez a legjobb megoldás. Bizonytalanná válik számomra a fellebbezési lehetőség, a másodfok kérdése és sok olyasmi, amit viszont ezen a területen nagyon világosan kell megfogalmazni. Tehát itt most az idő rövid lesz, ezért az az érzésem, hogy a működtetés kérdéseit ki kell emelni a törvényből, és felhatalmazást kell adni a kormánynak arra, hogy terjesszen a parlament elé adott időn belül egy világos törvénytervezetet. Ne menjünk bele a rendelkezésünkre álló időb en
