Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 24 (339. szám) - A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár:
878 célkitűzések mikorra teljesíthetők. Ezek a határidők a fogalmazás során alkalmazott technikai számok, "telefonszámok" volt ak. Azóta - hangsúlyozom: nem teljes körű - költségbecslések ugyan már készültek, de ezekre még nem alapozható egy átfogó törvényalkotás. Például az egészségügyi intézményhálózat költségigénye teljesen hiányzik az idézett számításokból; vagy a munkaügyi fe ladatok pénzügyi kihatása a rokkantsági rendszer átalakításának pontos ismerete nélkül jelenleg meghatározhatatlan. (20.40) Azt is jeleznem kell, hogy az indítványt benyújtó képviselőtársaink a részeredmények idézése során nem adták össze a tárgyi környeze tre és a pénzbeli ellátásra vonatkozó költségbecsléseket sem. A helyzet ismeretében ezért úgy döntött a kormány, hogy át kell tekinteni az egyes feladatokat, majd a költségek és források ismeretében kell a határidőket reálisan meghatározni. Olyan szabályoz ást sem tart a kormány felvállalhatónak, ahol csak az elvi kötelezettségek jelennek meg határidő és felelősség nélkül. Több évtizedes lemaradásokat nem tudunk néhány év alatt felszámolni. Lépni kell, de megalapozatlan határidőkkel nem szabad komolytalanná tenni ezt a fontos kérdést. Nem kívánunk látszatmegoldásokat sem, a régen volt ifjúsági törvény látszatmegoldásaihoz hasonló megoldásokkal nem szabad a választások előtt formálisan kipipálni egy olyan fontos kérdést, mint az esélyegyenlőség biztosítása. De , tisztelt Ház, utalhatnék arra is, hogy mit jelentett például az elmúlt ciklusban úgy elfogadni a közalkalmazotti törvényt, hogy annak megalkotása során a megfelelő fedezetről az akkori Ház, sajnos, nem gondoskodott. Végezetül arról szeretnék beszélni, mi ért gondolja a kormány, hogy az esélyegyenlőség és a foglalkozási rehabilitáció összefügg. A kormány alapvetően fontos kérdésnek tartja az érintettek foglalkoztatási feltételeinek javítását. Ebből is egyértelműen következik, hogy az esélyegyenlőségről szól ó törvény, illetve a rokkantak, a megváltozott munkaképességűek ellátásairól, rehabilitációjáról szóló törvények egymásra épülő, egymást kiegészítő, egymással összehangolt intézményrendszert, támogatási formákat kell hogy megvalósítsanak. Nem húzható egyér telmű határ, hogy hol kezdődik az egyik törvény hatóköre és hol a másiké. Aki egészségkárosodott, lehet egyszerre rokkant is. Amit az egyik törvénnyel adunk, nem vehetjük vissza a másikkal, vagy nem mutathat egymásra a két törvény úgy, hogy érdemi megoldás egyik helyen sem születik. Nem tekinthető indokoltnak két minősítő intézmény kiépítése sem - ez a törvényjavaslat önálló szervezetre tesz javaslatot , mert sok tekintetben ugyanazokra a szakemberekre van szükség, ha súlyos hátrányokkal küzdő embertársunk ról van szó, mint ha kisebb nehézségek leküzdése a feladat. A benyújtott törvényjavaslat részben még számos helyen párhuzamos intézmények kiépítésére tesz javaslatot, ami költséges és felesleges, a szükséges forrásokat célszerűbb a valódi akadálymentesítés érdekében koncentrálni. A rokkantsági rendszer átalakításának fő elveit az Országgyűlés tavaly meghatározta. Az eltelt időszak alatt az érintettek bevonásával széles körű munka kezdődött. Meggyőződésem, hogy az összehangolás miatti késedelem mindkét törvé ny tartalmát javítja. Ha azonban a parlament ebben a ciklusban mégis el kívánja fogadni az esélyegyenlőségről szóló törvényt, akkor a rokkantsági rendszer átalakításával szervesen összefüggő kérdéseket e későbbi törvény hatálya alá kell utalni. Még két vit atott kérdésről legvégül: nincs egyetértés abban, hogy kelle új közalapítványt létrehozni, amely ellátja mindazokat a területi feladatokat, amelyeket a törvény végrehajtása igényel. Az is kérdéses, hogy vajon államigazgatási feladat ebben az esetben telep íthetőe közalapítványhoz. Vita folyik az új pénzbeli ellátásról, támogatási formákról. Az a szándékunk, hogy miközben új támogatási formák is megjelennek a törvényjavaslatban, aközben a jelenleg elaprózott támogatási rendszert is átalakítsuk. Tisztelt Ház ! Mindezek alapján kérem képviselőtársaimat, olyan értő kézzel és érző szívvel nyúljanak ehhez a törvényjavaslathoz, hogy elkerüljük a formális, látszatmegoldásokat, de a
