Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 24 (339. szám) - A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ), a napirendi pont előadója: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ), a napirendi pont előadója:
875 tekintetében is. Szükség van azonban arra, hogy ezekkel a jogokkal élni tudjanak, bezártságukból ki tudjanak jönni és a társadalomban jogaikat megfelelő en gyakorolhassák. Ez egyezik Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásaival is. Ilyen értelmű nemzetközi egyezményekhez csatlakozott Magyarország. Magáénak tekinti az ENSZ több döntését, amely a fogyatékos személyek jogaival foglalkozik. Hasonlóképpen vállalta a magyar kormány az Európa Tanács ajánlását is. A fogyatékosok köre a súlyos fogyatékosokat öleli fel. Itt megemlítem, hogy többször felmerült az egészségkárosodottság kérdése is. Ez utóbbi fogalom nem tisztázott kellően, olyan csoportot is tarta lmazna, amelyet bevonva a fogyatékos emberek jogait nehezen tudnánk biztosítani. A jogok gyakorlásánál az első követelmény egy antidiszkriminációs szabály: tilos mindenfajta hátrányos megkülönböztetés a fogyatékos emberrel kapcsolatban. Ez a javaslat egyéb ként az alkotmánytervezet készítésekor - amellyel a parlament foglakozott - bekerült az alkotmány szövegébe is. Ezen általános tilalom kimondása mellett, hogy ebből hátránya senkinek nem származhat, és ha kár éri, az ebből származó hátrányát meg kell térít eni, pozitív diszkriminációt alkalmaz azért, hogy gyakorolhassák a jogokat ezek az emberek. Ezek röviden: az egyik az akadálymentes környezet, hogy a környezet kellőképpen átjárható legyen a másik, hogy ne legyenek a kommunikációban gátoltak. Ez különösen a siketekre és azokra vonatkozik, akik nem tudnak olvasni, s azért, hogy az információ más módon eljusson hozzájuk. Hasonló módon megjelöli a törvény a közlekedéshez, továbbá a segédeszközökhöz való jogot is, hogy a hátrányukat valami módon kiküszöbölhetőv é tegye. Ezen túlmenően támogató szolgálatot jelöl meg számukra, amikor személyes segítésnyújtásra van szükség. Ezeket a jogosultságokat az élet különféle célterületeire vetíti a törvényjavaslat. Meghatározza, hogy az egészségügyben milyen ellátást kapjana k, hogy az teljesen legyen, és hogy a fogyatékosságuk folytán tovább ne tartsák őket intézetben. Az intézet elhagyásának a lehetőségét is biztosítja számukra, azt csak a szükséges mértékig korlátozza. Az egészségügyi szakdolgozók képzésébe beépíti, hogy a fogyatékos személyekkel miként kell bánni. Célterületként jelöli meg az oktatásügyet, a képzést, a foglalkoztatást. A foglalkoztatás kapcsán szól a munkahelyek átalakításának a lehetőségéről, továbbá a védett munkahelyek biztosításáról és az ottani foglalk oztatás normatív támogatásáról. A kultúra és a sport tekintetében is megnyitja a lehetőséget ezeknek az embereknek a bekapcsolódásra. Az intézményrendszer tekintetében nem állít fel egy új bürokratikus intézményrendszert. Területi fogyatékosságügyi központ okról szól a törvény, amely keretszabályozás, és beilleszthető a jelenlegi közigazgatási rendszerbe is, de biztosítja, hogy a fogyatékosság kapcsán a hatóságok látókörébe került személyek megkapják a megfelelő ellátást, főként koordinatív szerepet kölcsönö z ezeknek az intézményeknek. Létrehozza a fogyatékosságügyi tanácsot, mely tárcaközi bizottság, elnöke a népjóléti miniszter. A bizottság a kormány számára megfelelő módon értékeli, vizsgálja ezen társadalmi csoport helyzetét fogyatékossági programot készí t a kormány nevében az Országgyűlésnek, amely négy évre felöleli, hogy melyek a soron következő feladatok ellátórendszert jelöl ki, mely ellátórendszerben elismeri, hogy a fogyatékosság kapcsán meglévő hátrányt normatív támogatással és kompenzációs rendsze rrel egészíti ki. Sokszor felmerül annak a kérdése, hogy ez mi terhet jelent a társadalom számára. A törvény a jogok meghatározása mellett olyan időrendi ütemezést mutat be, amely ebben az évben nem jelent megterhelést a költségvetésnek, a későbbi feladato kat is széthúzza, és később megoldandó kérdésként állítja be. Így a legközelebbi, pénzt igénylő feladat az ellátórendszernek a beindítása 2001ben. A szociális bizottság ülésén elhangzott, hogy ebben a kérdésben a Népjóléti Minisztérium felülvizsgálta az á lláspontját, és korábban a minimálnyugdíj 80 százalékában megjelölt ellátást inkább 60 százalékban kívánja bevezetni. Én úgy értesültem több társadalmi szervezettől,
