Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 17 (337. szám) - Dr. Homoki János (FKGP) - a miniszterelnökhöz - "Amíg nem lesz vasúti rendőrség, rémület utazik a vonatokon?" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP):
589 kormánytagokat, tájékoztassák erről az állami hivatalok vezető it, hiszen azt gondolom, komoly veszélyeket rejthet magában egy átgondolatlan és ellenőrizetlen vizsgálatsorozat. Köszönöm válaszát. (Taps az MDNP soraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Remélhetőleg az Országgyűlés hamarosan határozatkép es lesz, mert áttérünk az interpellációk elmondására. Dr. Homoki János (FKGP) - a miniszterelnökhöz - "Amíg nem lesz vasúti rendőrség, rémület utazik a vonatokon?" címmel ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Homo ki János úr, a Független Kisgazdapárt képviselője, interpellációt nyújtott be a miniszterelnökhöz: "Amíg nem lesz vasúti rendőrség, rémület utazik a vonatokon?" címmel. Az interpellációra a miniszterelnök úr megbízásából Világosi Gábor belügyminisztériumi államtitkár úr fog válaszolni. Képviselő urat illeti a szó. DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A MÁV épületeit és vasúti járműveit egyre inkább elborító úgynevezett graffiti - magyarul falfirkáló, esztelen rongálók által műv elt folklór - mint bűnözési forma mellett egyre nagyobb mértékben nő a vasúti bűnözés. Bár az esetek száma szerint még tízes szorzóval számolva is elenyésző részét képezi az egyéb hazai bűncselekményeknek, mégis nagy a baj. Azért is, mert a vonatokon kifos ztott, kirabolt és bántalmazott emberek nagy része külföldi állampolgár, akik messzire viszik az ország rossz hírét. Nem elringató nyugalom, biztos célba érés, hanem félelem és harc lett a vonatozás. Először nem az alvilág, hanem a hajléktalanok szállták m eg a várótermeket és a félretolt vagonokat. A baj akkor kezdődött, amikor a fővárosi városvezetés látványosan közterületté nyilvánította a pályaudvarokat. A Demszkyféle városvezetés évek óta nem tudja megoldani a hajléktalanok problémáit, elhelyezését, go ndolták, ha behajtják szerencsétleneket a Keletibe, a Nyugatiba, a Délibe, a MÁV majdcsak talál valami megoldást - a mai napig nem talált. A tolvajok a pályaudvarokon szinte mindent ellopnak, amit el lehet passzolni a MÉHnek: elviszik az alumínium csomagt artókat, hamutartókat, asztalokat, és kiszerelik a fűtésrendszer rézkábeleit. A felújított Nyugatiban viszont nemcsak a vagonok kifosztása dívik, hanem elviszik a különböző szecessziós ajtók rézkilincseit, amelyeket alig lehet pótolni. Ha osztályozni kelle ne a vonatok és pályaudvarok bűnözőit, a kocsifosztogatók állnak a piramis legalján. Az alvilág zsebesekként ismert bűnözői az utasokra utaznak. A közhiedelemmel ellentétben a vonatokon észlelt lopások és rablások jelentős része nem menet közben, hanem az állomásokon, pályaudvarokon történik. A Nyugatiban és a Keletiben is jól felkészült zsebesbandák dolgoznak a legkülönfélébb módszerekkel. Vannak, akik már a jegypénztárnál figyelik azt, akit érdemes követni a váróteremben vagy a vagonokhoz, egymást váltják , mintha műszakba jönnének. Főleg a bóbiskoló magányos utasokat szemelik ki, ötenhatan körbeállják, eltakarják az áldozatot, az egyik pedig kifosztja. A tolvaj- és rablóbandák főleg a hajnali és késői esti járatokon szeretnek dolgozni. A zsebelések és cso maglopások szempontjából az indulás előtti negyedóra a legveszélyesebb. Elsősorban a külföldi utasokat, egyedülálló nőket és idős embereket fosztják ki. A nemzetközi vonatokon az elkövetők döntő többsége külföldi. Tavaly a Tisza Expresszen egy banda erősza kkal bezárta a kalauzokat egy fülkébe, majd végigment a vonaton, és begyűjtötte az utasok értéktárgyait és készpénzét.
