Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 17 (337. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5399. szám), valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ):
539 Amikor az alkotmánybírák kezdeményezésére az ügyrendi törvényjavaslat vitáját két évvel ezelőtt ebben a Házban elkezdtük, sőt maguk az alkotmánybírák, tehát az Alkotmánybíróság testü lete terjesztette be az ügyrendi törvényjavaslatot, akkor több mint 30 pontból álló módosítójavaslatcsomagot nyújtottunk be Toller László képviselőtársammal. Megnyugvással vettem tudomásul, hogy a bizottsági vitában az Alkotmánybíróság képviselői is elism erték, szakmailag ezek a módosító javaslatok helyesen mutattak rá arra, hogy azok a rendelkezések, amelyek ott szerepeltek, nem ügyrendi természetű, hanem nagyon is fontos, alapvető szervezeti és eljárásjogi rendelkezések, amelyek nem ügyrendbe tartoznak. (10.00) Egyetértettek velünk abban, és széles körű egyetértés alakult ki a bizottságban is, hogy ezeket a kérdéseket egy újrafogalmazott alkotmánybírósági törvényben kell szabályozni, az ügyrendi természetű, ügyviteli és belső szabályzatokat tartalmazó kér déseket pedig az Alkotmánybíróság a saját ügyrendjében alkossa meg. Ugyanúgy, ahogy a bíróságoknál a bírósági eljárás szabályait a perrendtartásról szóló törvény szabályozza, a bírósági ügyviteli szabályzatot egy alacsonyabb rangú norma, a bírósági ügyvite li szabályzat tartalmazza, az már nem törvényhozói feladat. Akkor az alkotmányügyi bizottság többsége úgy döntött, felkérte az igazságügyi kormányzatot, hogy dolgozzon ki még 1996 szeptemberéig egy új, egységes és átfogó, újraszabályozó alkotmánybírósági t örvényt, amely kiküszöböli azokat a hiányosságokat, amelyeknek egy része miatt az Alkotmánybíróság elnöke nem egyszer nyilvánosság előtt volt kénytelen korholni az Országgyűlést, hiszen a hatáskör kérdésében sok volt a bizonytalanság, értelmetlenül az Alko tmánybíróságra zúdított tömegesen olyan feladatokat a jelenleg hatályos törvény, amelynek az Alkotmánybíróság nem volt képes és nem is lehet képes megfelelni, azokat nem tudja ellátni. Ezer számra érkeztek és érkeznek olyan indítványok, amelyek reménytelen tömegű ügyhátralékot duzzasztanak fel - és sorolhatnám tovább. Magam két éve szorgalmazom, hogy újra kell szabályozni néhány kérdést. Ezért tulajdonképpen üdvözölni kellene ezt az Alkotmánybíróságról szóló törvénymódosítást, mégis vegyesek az érzelmeim. A zt gondolom, hogy ezt sokkal előbb meg kellett volna tenni, amint azt ismételten szorgalmaztuk is, és egy kissé átgondoltabban. Az alkotmánymódosítás tervezete egy kérdésre összpontosít: a jelölés kérdésére, hiszen jól tudjuk, az előző évek vitái e körül g yűrűztek, ezekből voltak politikai feszültségek. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény további módosításokat is tartalmaz, mint azt az igazságügyminiszter úr az előbbi felszólalásában részletezte: bizonyos soronkívüliségi szabályról rendelkezik, a bírák ny ugdíjba vonulásával kapcsolatos kérdéseket szabályozza, és főként rendelkezik arról, hogy a bírák ne legyenek újraválaszthatók, azonban a mandátumuk, a megválasztásuk ne kilenc évre, hanem hosszabb időre, 12 évre szóljon, és ez a hosszabb mandátumidő helye ttesítse az újraválasztás lehetőségét. Ezek a legfontosabb rendelkezések, de ez utóbbi rendelkezéssel kapcsolatosan vitát gerjeszt az a kérdés, hogy a 12 éves mandátumidő kiterjedjene a jelenleg hivatalban lévő bírákra. Én mindössze két kérdéssel foglalko znék, amelyeket a jelenlegi előterjesztés formájában a Szabad Demokraták Szövetsége nem tud támogatni. Támogatjuk a törvényjavaslatokat, de csak akkor, ha ebben a két kérdésben a benyújtandó módosító javaslatokat az Országgyűlés el fogja fogadni. Nevezetes en: a jelöléssel kapcsolatosan az volt a gond, hogy az 1989ben megalkotott szabályok szerint jelöltté csak az a személy válhat, akit a parlamenti jelölőbizottság egyszerű többséggel jelöltnek állít. A jelölőbizottságban minden parlamenti párt egy képvisel őt delegál. Ez 1990re azt eredményezte, hogy volt három ellenzéki és volt három kormánypárti képviselő, lényegében akkor paritásos volt a bizottság. 1990ben ez a bizottság hat alkotmánybírót jelölt. Meg kellett választani a
