Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 16 (336. szám) - A sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - PALLAG LÁSZLÓ (FKGP):
507 Megadom a szót Pallag László képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. Utána Nádori László képviselő úr következik ismételt felszólalóként, ha más nem jelentkezik. PALLAG LÁSZLÓ ( FKGP) : Köszönöm, elnök úr. Képviselőtársaim! Államtitkár Urak! Az alkotmány 70/D. § (2) bekezdése az alapvető jogok között szabályozza a rendszeres testedzéshez való jogot. Ebből szükségszerűen következik az államnak az a kötelezettsége, hogy biztosítsa e törvény gyakorlásának minimális feltételeit. Helyeselhető ezért a javaslat általános indoklásának az a megállapítása, miszerint az állam olyan szerepet vállal a sport területén, amely elősegíti az eredményes működést, ugyanakkor biztosítja a sportszervezet ek autonómiáját, önszabályozó képességük erősödését. Nemzetközi összehasonlításban azonban az állami támogatás rendkívül szerény. NyugatEurópában a bruttó nemzeti termék 1,3 százalékát fordítják a sport finanszírozására, míg nálunk - a kiemelt olimpiai tá mogatást is figyelembe véve - csak 517 (Sic!) ezrelékét. A sport állami finanszírozása tehát nem megnyugtató, ennél jóval jelentősebb szerepvállalásra lenne szükség ahhoz, hogy fellendülésben reménykedhessünk. Az előttünk fekvő javaslat is tartalmaz idevon atkozó rendelkezéseket, amelyekről azonban megállapítható, hogy a pénzügyi források bizonytalanok, és különösen a diák- és a szabadidősport van kiszolgáltatott helyzetben. Az iskolákban elavult, korszerűtlen, gyakran már használhatatlan tornatermek, felsze relések, segédeszközök nem fejtenek ki vonzó hatást a diákok körében. Sok helyen elsősorban a testnevelési órák számarányának csökkenésével enyhítettek a létszámgondokon. Egyetemeken, főiskolákon már az is tapasztalható, hogy a testnevelés még a fakultatív tárgyak között sem szerepel. A 24/93. országgyűlési határozat tartalmazza a testnevelés és a sport megújításának koncepcióját. Ez a határozat többek között célul tűzte ki - az iskolai testnevelés és a sport fejlesztése érdekében - a testnevelési órák szám ának és tartalmi színvonalának emelését, az általános iskola első négy osztályában heti 5, a felsőbb osztályokban pedig 34 testnevelési óra tanrendbe való felvételét. Ez a határozat kimondta továbbá azt, hogy iskolarendszerű oktatás keretében kell gondosk odni a felsőfokú sportszakemberek képzéséről és továbbképzéséről. Mindkét célkitűzéssel egyetértünk, sajnáljuk azonban, hogy azok megvalósítására nem került sor. Az általános iskolában nem került sor a mennyiségi és a minőségi változásokra, sportszakembere k, sportvezetők felsőfokú képzésének ez ideig pedig kísérletéről sem tudunk. A feladatok ebből a helyzetből adódnak. Az alapképzésben megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a testnevelésre, és gondoskodni kell olyan magas szintű sportvezetők képzéséről , akik a sport egészségügyi, gazdasági, jogi kérdéseiben egyaránt járatosak. Külön is kiemelendő, hogy hazánkban hiányzik a sport komplex jogi szabályozása. A jogtudomány csak érintőlegesen foglalkozik a sport kérdéseivel, s nem hasznosította kellően az e vonatkozású nyugati tapasztalatokat, nem kísérte figyelemmel az európai országok - például Németország, Olaszország - sportjogi konferenciáit. Mindezeket a sporttörvényről szóló T/2421. számú javaslattal összefüggésben mondtam el vezérszónoklatomban a törv ény országgyűlési vitája során. Hangsúlyoztam továbbá, hogy a magyar élsport az utóbbi időben látványosan hanyatlott. Különösen vonatkozik ez az egyik legnépszerűbb sportágra, a labdarúgásra. Eredményeink feltűnően gyengék, szerény hagyományokkal rendelkez ő országok fényévekkel előztek meg minket. Meggyőződésünk, hogy ennek nem csupán financiális, hanem erkölcsi és etikai okai is vannak. Kitértem arra is, hogy a tömegsport, a diáksport állapota katasztrofális. A sportnak az ember testi és lelki fejlődésében betöltött rendkívül fontos szerepe arra kötelezi az Országgyűlést, hogy mindenekelőtt ebben a vonatkozásban hozzon intézkedéseket, vagyis a testnevelésnek ismét a nevelés szerves részévé kell válnia. Utaltam arra, hogy a törvényjavaslat nem rendezi a spor tolók jogi helyzetét. A sportolók és az egyesületek közötti viszony - amely részben munkajogi, részben pedig polgári jogi jellegű - szabályozást igényelne.
