Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 16 (336. szám) - A sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - PALLAG LÁSZLÓ (FKGP):
508 Végezetül vezérszónoklatomban foglalkoztam az Európai Sport Chartával, é s kiemeltem abból azokat a rendelkezéseket, amelyek hazánkat a nemzetközi egyezmény alapján kötelezik, de a törvényjavaslat annak nem felel meg. Tisztelt Országgyűlés! A fenti kifogások alapján azt javasoltam, hogy az Országgyűlés ne fogadja el az előterje sztést, és kötelezze az előterjesztőt arra, hogy a vita alapján dolgozza át és ismételten terjessze az Országgyűlés elé. Sajnos, a koalíció - mint sok egyéb törvényjavaslat tekintetében is - figyelmen kívül hagyta a kritikai megjegyzéseket, és parlamenti t öbbségével visszaélve elfogadta a javaslatot. (22.20) A '96. évi LIV. törvény a sportról nem váltotta be azokat az elképzeléseket, amelyeket a koalíció ahhoz fűzött, mert rendelkezése alapján nem volt megoldható sem a sportfinanszírozás, sem a sportolók, a z egyesületek jogállásának problémája. Mindezek következményeként elfogadhatatlan a T/5387. számú törvényjavaslat is, amely a fenti törvény módosítására vonatkozik. Elfogadhatatlan azért, mert a fenti kritikai megjegyzések ma is érvényesek a sporttörvény e gészének felülvizsgálatára és nem csupán annak néhány rendelkezésére. Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban néhány konkrét megjegyzést kívánok fűzni a javaslat egyes rendelkezéseihez. A javaslat pontosan kívánja megadni a hivatásos profi sportoló meghatáro zását. A fogalom szerint a hivatásos sportolói minőség csak a csapatsportágakra vonatkozik. Ez nyilvánvalóan diszkriminatív az egyéni sportágakkal szemben. A javaslat nem oldja meg a sportesemények közvetítésével kapcsolatos jogi problémákat sem. Igaz ugya n, hogy ez nemcsak ennek a törvénynek lenne feladata, azonban figyelemmel az ilyen közvetítések társadalmi jelentőségére, néhány elvi szabályozás rögzítése feltétlenül indokolt lenne. A javaslat a 3. §ban utal az úgynevezett játékjogra. Eszerint a hivatás os sportoló szerződésében ki kell zárni azt, hogy a szerződéses viszony fennállása alatt a sportszervezet, a szakszövetség és a sportszövetség kivételével játékjog gyakorlásáról más rendelkezhessen. Ezzel összefüggésben az az elvi kérdés merül fel, hogy mi értendő úgynevezett játékjogon. A sportoló alanyi jogának tekinthetőe a játékjog, személyhez kötődike ez a jog, vagy gyakorlása másra is átruházható? Több esetben előfordult ugyanis a gyakorlatban, hogy nem a sportoló rendelkezett a játékjogával, mert a z valamilyen jogi formába bújtatott megállapodás alapján más személy vagy szervezet hatáskörébe került. Gyakori az az eset is, amikor a szülő veszi meg a gyerek játékjogát. Mindezek a kérdések teszik indokolttá a játékjog fogalmának, pontos definíciójának meghatározását, megalkotását. Hasonló értelmezési problémát vet fel a sportösztöndíj is. A javaslat szerint a sportszervezet hivatásos sportolói szerződéses viszonyt nem létesíthet azzal a sportolójával, aki e törvény alapján sportösztöndíjat létesített. A sportösztöndíjról a jelenleg hatályos sporttörvény nem tartalmaz rendelkezéseket. A javaslat szövegezéséből arra lehet következtetni, hogy a sportösztöndíjra vonatkozó szerződés létrejöhet sportszervezet és sportolója között is. Ez az értelmezés azonban t ermészetesen önkényes, mindenképpen indokolt lenne a sportösztöndíj törvényi szintű értelmezése is. A javaslat foglalkozik a köztartozások rendezésével is, azzal a céllal, hogy mentesítse a sportszervezeteket a személyi jövedelemadó és a járulék fizetéséne k kötelezettsége alól. Az ehhez kapcsolódó indokolás szerint erre azért van szükség, mert a sportszervezetek önerőből nem képesek köztartozásaik megfizetésére. Amennyiben ezt az indokolást elfogadjuk, úgy sok állampolgárt is mentesíteni kellene a köztartoz ás megfizetésének kötelezettsége alól, mert anyagi viszonyaik nem teszik lehetővé a köztartozás önerőből való kifizetését. A javaslat célkitűzése alapvetően helyes, de ez az indokolás elfogadhatatlan. Különbséget kell tenni a sportszervezetek között abban a tekintetben, hogy miként halmozódtak fel köztartozásaik. Azoknak a főként kisebb sportszervezeteknek a köztartozásait, amelyek
