Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 16 (336. szám) - A távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BOROS LÁSZLÓ (MSZP):
499 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslatot alaposan áttanulmányoztam, és szakemberekkel is konzultálva, bátran kijelenthetem, hogy a törvényjavaslat szakmailag megalapozott, a helyzet alapos is meretén alapuló, a belőle fakadó problémák megoldására törekvő javaslat. Korábbi felszólalásokkal ellentétben én fontosnak tartom, hogy az elején tisztázzuk a fogalmakat, egyértelműsítsük a szolgáltató és a fogyasztó egymáshoz való viszonyát. Többször elha ngzott, miszerint a távhőszolgáltatás résztvevőit védeni kell, különös tekintettel a fogyasztóvédelemre. Ezzel alapvetően egyetértek, de ne felejtsük el, az érdekek valahol összefüggnek, ugyanakkor a piacgazdaságban mindent a fogyasztónak kell megfizetnie. A 21. § kötelezi az ingatlantulajdonost az érdekében végzett munkák tűrésére. Nem igazán értem, miért nem kártalanítás nélkül köteles erre. Jelentős lépésnek tartom a 43. § tervezett intézkedéseit, a mérésen alapuló elszámolás érdekében. Itt azonban enged jenek meg két megjegyzést. Az egyik Csapody Miklós képviselőtársam felszólalásával kapcsolatos, idézem: "Egy törvény általában arra szolgál, hogy valamit elérjünk általa és nem arra, hogy kifejezzük azon hő óhajunkat, hogy három esztendő múlva szeretné a t örvényalkotó megszüntetni az átalánydíjas működtetést." Szeretném képviselőtársam emlékezetébe idézni az előző kormány 124/1991., X. hó 15én kelt kormányrendeletét, amely 7. §ának (2) bekezdésében 1992. október 1jei határnappal előírta a hőközpontok mér ésének megvalósítását, ám a végrehajtása a mai napig is hibádzik. A másik észrevételem szűkebb pátriámmal, Sopronnal kapcsolatos. A városban 6500 lakás távfűtött, ezeket több mint 150 hőfogadó szolgálja ki. Ezekben a mérésre való átállás költségei mai áron számolva mintegy 25 millió forintot tesznek ki, amelynek viselésére a törvény a szolgáltatót kötelezi. Huncut legyek, ha ez a költség lassacskán az áron keresztül nem hárul át a fogyasztóra. Egyébként is ez a fajta mérés csak részmegoldás. Az igazi problé ma ugyanis a felesleges energiafogyasztás kútfeje, a lakások szigetelésének elégtelenségében és az egycsöves fűtési rendszerben leledzik. Mondhatnánk erre, akkor ezt a két körülményt kell megváltoztatni. Igaz, de nem elég azt tudni, hogy hogyan, hanem azt is, hogy miből. Mert erre sem a szolgáltatónak, sem a lakóknak nincs és nem is lesz pénzük. Megvizsgálandó, kettőjükön kívül az államnak és az önkormányzatoknak fűződike érdekük a megoldáshoz - szerintem igen , ki kellene dolgozni egy olyan konstrukciót, amelyben mind a négy fél valamilyen részt vállalna. Ha ebben a kérdésben nem tudunk valamit elérni, akkor a fokozott fogyasztóvédelem csak részben valósítható meg, hiszen az anyagi kiszolgáltatottság tartósan megmarad. Apropó, anyagi kiszolgáltatottság: a z árképzés és ármegállapítás ügye sincs egészen rendben. Mert az kiderül ugyan, az erőművek szolgáltatási árai között van különbség, mondván, település és település között lehet eltérés. Ami már nehezebben érthető, hogy például nálunk, Sopronban az ÉDÁSZ t ulajdonában levő hőerőmű IKIM által megállapított hatósági ára jelentősen meghaladja a Sotáv hőközpont díjtételét. Pedig az utóbbi egy lakótelep meg nem építése miatt csak 50 százalékos kapacitással üzemel. Tisztelt Ház! Az elfogadható, sőt dicséretes dolo g, hogy a törvény lehetővé kívánja tenni a lakásonkénti díjfizetés esetére az előzetes megállapodás szerinti felosztást, amelyet a szolgáltató végez el. Itt a tulajdonos közösségnek kell megállapodni a felosztás elveiben, ami sokféle lehet, például légköbm éter szerint, szobaszám alapján, bent élők számától függően s a többi. A végrehajtási utasításban kellene szabályozni, hogy a szolgáltató felé csak százalékos felosztás jelenhessék meg, mert ez kezelhető, számítógépes rendszerrel feldolgozható. Egyébként a hőközpontokban, hőfogadókban mért melegmennyiség utáni számlázhatósággal azt biztosan elérjük, hogy a szolgáltatót ösztönözzük az erőművek és a hőfogadók közötti vezetékek elavult, korszerűtlen szigeteléseinek mielőbbi cseréjére. Sok lakótelepen mindenki számára ismert, hol húzódik a fűtési csatorna, mert ott mindig száraz az aszfalt, és örökké zöldell a fű.
