Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 16 (336. szám) - A távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz):
497 Balsay István képviselőtársam a vita során már számos észrevételt, kifogást és javaslatot fogalmazott meg. Hozzászólásomban más vetületben óhajtok rámutatni a törvényjavaslattal kapcsolatos további észrevételekre, és természetesen annak csak egy szűkebb területét akarom érinteni. Ahhoz, hogy érdemileg foglalkozhassunk a törvényjavaslattal, kell néhány szót szólni az energiapiaci szabályozórendszerről is, elsőként az árhatósági jogkörről. Analóg a villamosenergiatörvényben foglalta kkal a törvényjavaslat szerint is, hogy az ipari miniszter látja el a távhőtermeléshez kapcsolódó törvény által a hatáskörébe utalt árhatósági feladatokat. A villamosenergiatörvény előírása szerint az árképzés és az áralkalmazás részletes szabályait az En ergia Hivatal alakítja ki, ami azt jelenti, hogy valamennyi közcélú erőműben termelt villamos energia termelői árát, valamint az egyéb erőművekben termelt villamos energiára vonatkozó szállító kötelező átvételi árát az Energia Hivatal javaslata alapján az ipari miniszter állapítja meg. A közcélú erőmű fogalmát is a villamosenergiatörvény fogalmazza meg, miszerint közcélúnak az minősül, amelyik a villamosenergiatermelésének éves átlagban legalább 60 százalékát közcélra termeli. A közcélú erőműből szolgálta tott távhő termelői árának meghatározását az árak megállapításáról szóló '90. évi törvény, az úgynevezett ártörvény felhatalmazása alapján végzi a miniszter. Nincs viszont törvényi rendelkezés a nem közcélú villamos erőműben termelt távhő termelői árának m eghatározásáról, pedig a kapcsolt energiatermelésben ezek is részt vesznek, és ez a kapcsolt energiatermelés - ahogy képviselőtársam felszólalásában említette - rendkívül meghatározó. A törvényjavaslat vonatkozó pontja szerint az önkormányzat látja el ezek et a törvény által hatáskörébe utalt feladatokat, másképpen fogalmazva: a nem közcélú erőműben termelt távhő, gőz és melegvíz árait is a települési önkormányzatok állapítják meg. Mindezekből látható, hogy az Energia Hivatal vonatkozásában bizonyos fokú ell entmondások tapasztalhatók, hisz van törvény, ami értelemszerűen nem említi az ő jogköreit, míg mások érintik. Én úgy gondolom, hogy a szakértőkkel együtt egyet kell értenünk azzal, hogy ezeket a pontatlanságokat, ellentmondásokat is föl kellene oldani, hi sz a jövőben az erőműben termelt villamos energia és távhő termelői árainak meghatározását és kihirdetését is célszerű lenne az Energia Hivatal feladatává tenni. Természetesen ehhez egy átfogóbb szabályozás és rendezés kellene, mint amilyen ez most. Tiszte lt Képviselőtársaim! A távhőtermelés, szállítás és elosztás egyetlen műszaki egységet képez. Sajnos, a törvénytervezet egy bevezető utaláson túl a távhőtermeléssel lényegében nem foglalkozik. Márpedig egy műszakigazdasági egységnek az felelne meg, ha a rendszer a tulajdonlás szempontjából is egységes lenne. Sokan állítják, hogy a legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha a tulajdonos az önkormányzat lenne, amelynek valamennyi városi, települési közművet birtokolnia kellene. Sajnos, ezek a tulajdonviszonyok n álunk nem alakultak ki. A hazai távhőrendszereket a múlt örökségeként megosztott tulajdoni struktúrával érte a rendszerváltás, s ez a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi törvénynek a privatizáció érdekében történt '95. évi lényeges módosítása következt ében azóta sem változott. A 21 fűtőerőműves távfűtési rendszerből 19ben az erőmű külön tulajdonban van, ezektől a távhőszolgáltató szerződés alapján vásárolja a hőt. Evidencia, hogy a távhőszolgáltatás csak villamosenergiatermeléssel kapcsolt hőtermelés esetén lehet gazdaságosabb az egyedi ellátásnál. Kapcsolt energiatermelés esetén a távfűtési rendszer forró vizét villamosenergiatermelésre a turbinában már hasznosított gőzzel vagy gázzal melegítik fel. Ebben a közös technológiában tehát kettős hasznosít ás történik, amellyel a hagyományos, úgynevezett kondenzációs erőművek 3545 százalékos energiaátalakítási hatásfokával szemben a fűtőerőművekben 7585 százalékos hatásfok érhető el, azaz megkétszerezhető a hatásfok. Ebből a hatásfokkülönbségből adódik a k apcsolt termelés haszna, illetve költségmegtakarítása.
