Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 16 (336. szám) - Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
479 Ugyanez hasonlóképpen fogalmaz más ügyben; például a bekerülési küszöböt illetően, amikor a 4 százalékos beke rülési küszöböt 5 százalékra emelték föl, az Alkotmánybírósághoz beadvánnyal éltek, hogy ez alkotmányellenes. Kimondta az Alkotmánybíróság, hogy a parlamentnek széles hatásköre és mozgástere van abban, hogy meghatározza a parlamentbe bekerülés feltételeit. Ez egyértelművé tette, hogy a parlamentnek joga van küszöböt állítani, joga van a küszöböt eltörölni, joga van a küszöböt emelni, és joga van a küszöböt lejjebb vinni. Ez vonatkozik például technikailag, mert többször felvetődött a schleswigholsteini ese t, amikor is a bekerülési küszöb alól adott mentességet, éppen a választáson való legitimitást erősítve ezáltal a kisebbségi képviselet esetében. Technikailag nem elképzelhetetlen ez a megoldás sem. Azt természetesen végig kell gondolni, hogy ebben az eset ben hány képviselőnek és hány nemzetiségi kisebbségnek van esélye arra, hogy képviselőt juttasson be. Én a magam hozzászólásában azért próbáltam szélesen terítve fölvetni pro és kontra érveket, ellenérveket és végül a megoldási javaslatot, hogy bizonyítsam , vagy próbáljam bizonyítani azt, hogy nincsen másolható nemzetközi megoldás. Olyan van, amit számba lehet venni, lehet belőle tanulni és a többi, hozzá hasonló megoldást lehet keresni, de olyan, amit egy az egyben át lehetne venni, nincsen. Éppen azért ho ztam föl a nemzetközi példák számosságát, hogy azt próbáljam bizonyítani, hogy nincs két egyforma megoldás. Minden egyes országban az adott ország történetével, földrajzi helyzetével, etnikai megoszlásával, annak történeti alakulásával kapcsolatban aktuáli s, odavaló, konkrét megoldást találtak. Megítélésem szerint a mi felelősségünk is az, hogy a magyar helyzetre szabott megoldást, történeti, szociológiai és egyéb körülmények által körülhatárolt megoldást találjunk. Szerintem található megoldás mind az alko tmány szintjén... - én most nem a most benyújtott, októberi választásra vonatkozó alkotmánymódosításra gondolok, hanem más jelleggel, amennyiben szükséges , tehát lehet találni olyan alkotmányos és választójogi törvényi megoldást is, amellyel ez a kérdés megoldható. Nem kell tehát fetisizálni az alkotmányt, ez a lényeg. Az alkotmány módosítható, még az Alkotmánybíróság is - ha nem is közvetlenül, de ha közvetve elemezzük az e tárgyakkal kapcsolatos határozatait, amelyek ma már a magyar alkotmányosságnak a részeivé váltak - kimondja mindkét esetre vonatkozóan, hogy széles mozgástere van a parlamentnek abban a vonatkozásban, hogy megtalálja a megfelelő technikaijogi megoldást. Végül, én nem azért soroltam olyan hosszan vagy hosszabban az ellenérveket... - ne m mértem ugyan, hogy hány percet szántam erre és hány percet arra, én az érvek súlyával próbáltam bizonyítani, hogy a magam részéről következetesen mindvégig a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviselete mellett voltam, és mellette vagyok. Azt ak artam a nemzetközi példák sokaságával bizonyítani, illetve azzal, hogy az ellenérveket tisztességesen, torzításmentesen vettem számba, sőt, azt is leszögeztem, hogy még az az érv is tisztességes, védhető, demokratikus alapállású érv, ami azt mondja, hogy n incs erre szükség, nincs ilyen nemzetközi standard, nincs ilyen nemzetközi kényszer, védhető álláspont - de én nem értek egyet ezzel az állásponttal. Én a másik állásponttal értek egyet, azzal, amelyik azt mondja, hogy szükség van erre. Most nem ismétlem e l, hogy megítélésem szerint miért van szükség erre az országgyűlési és parlamenti képviseletre. Tehát a mellette szóló érvekkel azt kívántam bizonyítani - és azért tettem a végére, hogy amikor az idő már iszonyatosan szorít, 1014 nap van arra, hogy ez a p arlament eldöntse vagy belevigye magát egy olyan vitába, hogy megoldja vagy nem oldja meg; ha nem oldja meg, akkor a következő parlamentnek lesz a feladata, hogy megoldja, hogy ott mi lesz, azt nem lehet tudni , az én véleményem az, hogy ennek a parlament nek vállalnia kellene azt a felelősséget, hogy még egyszer megpróbálja - én a magam véleményét mondtam, a decemberi négypárti megegyezéshez visszatérve, de akár még azon is kismértékben módosítva - megoldani a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képv iseletét. Nem külső, nemzetközi kényszer miatt, nem belső, alkotmányos kényszer
