Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 16 (336. szám) - Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor):
480 miatt, hanem szabad akaratunkból, aki egyetért vele, az érvekkel alátámasztott akarata alapján tegyen meg mindent azért, hogy ezt a képviseletet megoldjuk. Egyébként az alkotmá ny 68. §ának (1) és (3) bekezdése többféleképpen értelmezhető. Az igaz, hogy nem mondja ki egyértelműen a (3) bekezdés, ami úgy szól, hogy "a Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét biztosítják", eb ben szó szerint, egyértelműen nincs benne az, hogy az országgyűlési képviseletet. Ez értelmezés kérdése. Ebben a vonatkozásban az Alkotmánybíróság a parlamentre bízta, hogy ezt hogy értelmezi. Úgy értelmezie, hogy a törvények egyike a helyi önkormányzatot kell hogy biztosítsa, egy másik pedig, az országgyűlési választásokra vonatkozó törvény pedig az országgyűlési képviseletet kell hogy biztosítsa. Ezt nem mondja meg egyértelműen ez az alkotmányos hely. Megítélésem szerint azonban nem túlzottan kiterjesztő értelmezés az, ha ebből valaki azt a következtetést vonja le, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletébe bele kell érteni az országgyűlési, parlamenti képviseletet is. Ezt erősíti az (1) bekezdés, amely azt mondja, hogy az etnikai kisebbségek rés zesei a nép hatalmának, államalkotó tényezők. El lehet gondolkodni azon, hogy mit jelent, hogy államalkotó tényező. Csak helyi hatalmi tényezők? Önkormányzati szinten államalkotó tényezők? Vagy azon a szinten is államalkotó tényezők, hogy az ország szuvere nitását megtestesítő parlamentben vannak jelen egyenjogú képviselőként. Számomra például elfogadhatatlan az a megoldás, ahogy Árgyelán György is elmondotta, hogy különböző jogállású képviselők legyenek a parlamentben. Tudom jól, hogy többen ezt, így Bauer Tamás is, mintegy átmeneti megoldásként vetette föl, bár volt olyan cikke vagy írása, amelyben ezt nem átmenetiként, hanem stabil megoldásként vetette fel. Szerintem ez még több alkotmányossági problémát vet fel a parlamentben, nem is beszélve házszabályi problémákról; hozzászólás engedélyezése és a többi, mikor szólalhat hozzá, mikor nem. Például egy munkanélküliség ügyét tárgyaló parlamenti vitában a cigány kisebbség képviselője mondhatjae azt, hogy a nagyszámú, a cigány lakosságon belüli rendkívül nagy számú, az ország egyéb rétegeihez képest messze meghaladó számú munkanélküliségre tekintettel ezt ő a nemzetiség érdekeit különösen érintő szociális problémának tartja. Hozzászólhat vagy nem? Állandó ügyrendi viták indulnának el arról, hogy kinek mikor adh ató meg a szó, és mikor nem. Tehát röviden, befejezve a mondandómat: azt gondolom, hogy nem sok, de még két hete van a magyar parlamentnek arra, hogy megoldja ezt a problémát. Szerintem vannak megoldható keretek, ezt Sepsey Tamás is visszaigazolta legutóbb i hozzászólásában, hogy ő is végiggondolhatónak ítéli, Bauer Tamás is ezt mondta az egy szavazócédulás, két szavazócédulás és a kedvezményes mandátumhoz jutás feltételeit és a többit illetően. Én nem egyszerűen strikte a saját véleményemet mondtam el, hane m megjelöltem, hogy kettő vagy három helyen el lehet mozdulni, és van kéthárom dolog, amiben úgy tűnt, eddig is egyetértés volt. Azért próbáltam ezeket a kereteket számba venni, hogy azt próbáljam summázva elmondani, hogy nagyon rövid idő alatt ugyan, de többéves viták alapján, a már ismert érveket és ellenérveket most már nem elmondva, hanem a megoldást keresve még megoldható a Magyar Köztársaságon belül a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviselete. Köszönöm. (Szórványos taps.) (19.50) ELNÖK ( dr. Kávássy Sándor) : Köszönöm képviselő úr felszólalását. Kérdezem Világosi államtitkár urat, akare válaszolni a vitában elhangzottakra. DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm, nem. ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) :
