Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 16 (336. szám) - Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
478 képviselő úr, hogy nincs ugyan bekerülési küszöb, de el kell érni minden mást, ami ehhez kell: listát kell állítani, országosat, megyeit és minden mást, mert a törvény így szól. Ma Magyarországon ezt nem tudj a teljesíteni, csak két kisebbség! Elhangzott a harmadik megoldási javaslat, hogy csak a kisebbségekre vagy a pártokra lehessen szavazni. Azt gondolom, hogy ma Magyarországon a kisebbségek mindenféle olyan megoldást elfogadnának, amely lehetővé teszi számu kra, hogy bekerüljenek a parlamentbe. Nem azért, hogy itt legyenek, hanem azért, hogy néhány olyan dolgot fel tudjanak vetni a parlament szintjén, amely kapcsán több hozzászóló úgy jelezte, hogy természetesen meg van oldva jól, hiszen vannak bizonyos szint ek, és minden meg van oldva. Ez igaz, de sok olyan dolog van, amit csak itt lehet elmondani. Ha nagyonnagyon visszalapozok az emlékezetemben, azt gondolom, Sepsey Tamás képviselő úr mondta azt, hogy nincs szükség díszpintyekre a parlamentben - átvitt érte lemben , mert úgysem tudnak elérni semmit, hiszen ha van tizenegy ember, mit fognak csinálni. Azt gondolom, hogy ez a tizenegytizenhárom vagy nyolc, vagy hét - nem tudom, hány - kisebbségi képviselő egy dolgot mindenképpen tudott volna tenni ebben a parl amentben: felmutatni egy olyan tükröt, amely a kisebbségekkel kapcsolatos törvények végrehajtásában, felújításában, módosításában és egyéb dolgokkal kapcsolatosan mindenképpen szükséges lenne, hogy itt legyen. Azt gondolom, ezek a képviselők lojálisak lehe tnének vagy lennének, akárhogyan is kerülnének be ebbe a parlamentbe. Miután tizenhárom kisebbséget képviselnek, nem hiszem, hogy tizenhárom olyan ember kerülne be, aki egyetlen vagy két párthoz lenne közelebb szívügyileg vagy érzelmileg. Tehá t olyan indokok hangzottak el folyamatosan, amelyek kapcsán mindenképpen arra a következtetésre jutottam, hogy valahol ez a megoldás, ami ma itt, a parlament előtt van, önmagában hordja a megoldás lehetőséget nagyon röviden és határozottan, még akár olyan áron is - és kisebbségiként mondom ezt , ha választani kell párt és kisebbség között. Bár jelzem, ez a kisebbségekkel kapcsolatban egy negatív diszkrimináció, mert azt gondolom, hogy magyar állampolgárként valószínűleg pártválasztási akaratom, akaratunk i s van, és valahol akkor meg vagyunk fosztva egy ilyen jellegű akarattól, de talán még ez az ár is megér annyit, hogy ez a kérdés megoldódjon. Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Köszönöm, kép viselő úr. Megadom a szót Bihari Mihály képviselő úrnak. DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánok hosszan szólni, de néhány kérdésre szeretnék visszatérni. Az egyik az alkotmányos akadály. Megítélésem szer int ma nincs alkotmányos akadálya annak, hogy az etnikai és nemzeti kisebbségek képviseletét megoldja a parlament. De ha van akadálya, akkor az alkotmányozás alanya, az alkotmányozó hatalom - a magyar parlament - megoldhatja, elháríthatja ezt az akadályt, mint ahogy a legtöbb, a nemzetközi példák kapcsán felhozott országban is valahol vagy a tartományi alkotmányhoz, vagy a szövetségi alkotmányhoz hozzányúltak és megoldották. Tehát megteremthetők az alkotmányos feltételei is akár az etnikai és nemzeti kisebb ségek parlamenti képviseletének. Olyannyira megteremthetők, hogy az Alkotmánybíróság legalább két határozata hozható fel amellett, hogy semmi akadálya nincs vagy nem lenne annak, ha a Magyar Köztársaság parlamentje például a választójog általános és egyenl ő elveit illetően speciális megoldást alkalmazna akár az etnikai és nemzeti kisebbségekre, akár másra vonatkozóan. (19.40) Alkotmánybírósági határozat mondja ki, hogy az Alkotmánybíróság a választások egyenlőségét és általánosságát illetően soha nem tartot ta olyan elvnek, amely alól parlamenti akarattal, ha szükséges, kivételt ne lehetett volna tenni. Nem tett kivételt eddig a parlament, de lehetne.
