Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 10 (335. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KRISTÓF ISTVÁN (MSZP):
413 Felmerülhet a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi az oka a meghatalma zott és a kirendelt védő eltérő hatékonyságának. Az ok nagyon prózai és nagyon kézenfekvő: míg meghatalmazás esetén az ügyvédi munkadíj szabad megállapodás tárgya, addig kirendelés esetén a kirendelt védő díjazását jogszabály állapítja meg. E rendelkezés s zerint a kirendelt védőt a tárgyaláson, eljárási cselekményen való részvétel első órájáért 1000 forint, a részvétel minden további megkezdett órájáért 500 forint díj illeti meg. Ez az összeg nem elég ösztönző mértékű ahhoz, hogy ezért a szakmailag elvárhat ó teljesítményt számon lehessen kérni. Feloldhatatlan konfliktusba kerül az az ügyvéd, akinek egy időben az őt meghatalmazó védence vagy a kirendelés alapján védendő terhelt ügyében kell eljárnia, eljárási cselekményen vagy tárgyaláson részt vennie. Mi leh et a megoldás? Mielőtt erre a kérdésre a választ megadnánk, el kell dönteni magunkban, hogy átmeneti megoldást keresünke, vagy pedig a kérdést a teljesség igényével véglegesen kívánjuk szabályozni. Azt hiszem, hogy jelen helyzetünkben, amikor egy igen fon tos jogterületet, a büntetőeljárást újrakodifikáljuk, csak a teljesség igényével történő szabályozást fogadhatjuk el. Az eljárási törvények ugyanis alapvetően akkor tölthetik be hivatásukat, ha azok hosszú távra a stabilitás igényével készülnek. Ha megnézz ük a mostani javaslat jogtörténeti előzményeit, azt állapíthatjuk meg, hogy első büntetőeljárási törvényünk, a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikk közel ötven évig, míg a jelenleg hatályos 1973. évi I. törvény huszonöt évig volt ha tályban. A felvetett probléma megoldását tehát legalább negyedszázados távlatot magunk elé tűzve kell szorgalmazni. Meggyőződésem, hogy a védelem jogának garanciális voltára tekintettel megnyugtató megoldást csak a közvédő intézményének bevezetése hozhat. Ismereteink szerint ennek szükségessége a kodifikáció során felmerült, és az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a már hivatkozott jelentésben ajánlotta a közvédői intézmény bevezetése lehetőségének mérlegelését. A közvédői intézmény sem a külföldi jo ggyakorlatban, sem a magyar jogtörténeti hagyományokban nem új intézmény. Példának hozható az Amerikai Egyesült Államokban a közvédői rendszer, ahol ez az intézmény az igazságszolgáltatás rendszerébe tagoltan működik, és biztosítja azt, hogy a védelem joga azon terheltek esetében is maradéktalanul érvényesüljön, akik a meghatalmazott védő költségeit vállalni nem tudják. Bevezetését azok a lefolytatott kutatások indokolták és alapozták meg, amelyek feldolgozták a büntetőeljárások és a büntetéskiszabások gyak orlatát. E kutatások során egyértelműen igazolódott, hogy a kirendelt védővel rendelkezett terhelt jogainak érvényesítésére lényegesen kisebb mértékben került sor, mint akit meghatalmazott védő képviselt, és a kirendelt védővel rendelkező elkövető azonos t ényállás esetén lényegesen magasabb büntetés kiszabására számíthatott. A bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. XXXIII. törvénycikk is ismerte a közvédő intézményét. Az erre vonatkozó részletes szabályokat a törvénycikk 409412. szakaszig terjedő része tarta lmazta. Ezek szerint a királyi ítélőtábla mindegyik büntetőtanácsának heti ülésszakára az ügyvédi kamara havonként előre a szükséghez képest egy vagy több közvédőt rendelt ki. A közvédő az államkincstárból megfelelő díjazásban részesült, amelynek részletes szabályait az igazságügyminiszter állapította meg. A közvédő intézményének bevezetését a kodifikáció során nem támogatta sem a törvény előkészítéséért felelős Igazságügyi Minisztérium, sem az Országos Ügyvédi Kamara. Ismereteim szerint az Igazságügyi Min isztérium elzárkózása elsősorban nem szakmai indokokon alapult, hanem az új intézmény bevezetésének költségvonzata indokolta. Úgy ítélem meg, hogy egy alkotmányos jog maradéktalan érvényesülésének pénzügyi gátja nem lehet, és a mostani kodifikáció kiváló a lkalom lett volna arra, hogy ez az intézmény és a működéséhez szükséges feltételrendszer az új büntetőeljárási törvényben bevezetésre kerüljön. Kérdezhetik tisztelt képviselőtársaim ezekután, hogy terjesztetteme be a közvédői intézmény bevezetése érdekébe n módosító indítványt. A válaszom az, hogy nem, mert megítélésem szerint
