Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 9 (334. szám) - Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - IVANICS ISTVÁN (Fidesz):
255 gyorsaságot tekintve sem. Tehát például egy olyan útfeltárásnál, ami például Karcagot és a Tiszatót összeköti, alapvető dolog, hogy minden más fejlesztésnek az értelme igazán meglegyen. Ezt ezek az anyagok így konkrétan nem tartalmazzák , és én megmondom őszintén, számomra kicsit ijesztő is, hogy nem látom világosan, nem tudtam megfogni, a kormányzati koordináció, az idő és a forrásoldal nem jelenik meg kellően, az én számomra megfogható konkrétsággal. Tudom azt, hogy ebben a térségben bá rmilyen fejlesztés csak úgy segíthető - természetesen kormányzati részre gondolok most, hiszen ehhez hét minisztériumnak van köze, az erdősítéstől kezdve sok minden ide tartozik, tehát ha társadalmi, gazdasági összefüggéseket veszünk figyelembe, akkor itt hét minisztériumnak van feltétlenül tennivalója. Nem látom világosan ennek a megfogalmazását és van rá okom, hogy ezt elmondjam, mert például ott van a kunmadarasi repülőtér kérdése. Ezt vállalkozási területként emlegeti a koncepció, de az utóbbi napok tár gyalásaiból úgy hallom, mintha ettől el szeretnénk térni. Tehát egy ilyen jellegű dolog könnyebben tesz lehetővé eltéréseket is. Azon az állásponton vagyok tehát, hogy jobban örülnék, ha egykét fő feladat az ilyen régiós térség vonatkozásában konkrétabban is megjelenhetne. Tehát nem attól félek, amitől a Fidesz egyik tisztelt képviselője, Balsay képviselő úr fél, hogy centralizálódni fognak a feladatok, hanem éppen attól, hogy kimaradhatnak. Ugyanis - csak egy példát mondok - van itt egy ilyen mondat, hogy a kunmadarasi repülőtér tranzit repülőtérré is fejlődhet. Ezzel elég nehezen tudok majd persze a helyi politikában is valamit kezdeni, mert jó volna hozzátenni, hogy mikor, miért nem eddig, és meddig és hogyan lesz kicsit konkrétabban megközelítve. De gon dolok itt például arra a fogalomra is, hogy folytatódjon a Tiszató komplex fejlesztési programja. Talán bátrabb lennék ebben, mert tudjuk, tudom én magam, mert azon a környéken élek, hogy bizonyos fokig már hozzátehető az, hogy '98ban kezdődjön meg példá ul az ottani települések szennyvízprogramja, ami egyébként tervbe van véve. Ha pedig tervbe van véve, akkor valószínűleg ennek az anyagi háttere is ilyen vonatkozásban rendezhető. Tehát ezt bátrabban lehetne megfogalmazni, még talán koncepcionálisan is, de program szinten feltétlenül. Végül azzal szeretném befejezni a mondanivalómat, hogy a magyar gazdaság fejlődésben van, bár nagyon sok képviselő, főleg ellenzéki képviselő a napirend előtti felszólalásában, egyéb más hozzászólásokban ezt másképpen értékeli . Én azonban látom azt - hiszen egész életemben a gazdaságban dolgoztam, és barátaimmal beszélgetve is látom , hogy kimozdulások vannak a vállalkozási területen is. Ez ténylegesen így van, nem vitatható ez. Van egy ilyen amerikai közmondás - én is valamel yik nap hallottam , hogy abban lehet bízni, hogy dagály esetén minden tengeren lévő hajó emelkedni fog. Úgy gondolom, hogy ha ez a gazdasági fejlődés ténylegesen tartós lesz, akkor ezek az elmaradott térségek is fejlődhetnek végre egy kicsit, és talán kon kretizálódhatnak azok a kérdések, amelyekről úgy beszéltem, hogy örülnék, ha kicsit biztosabban fognám a kezembe ezeknek a megvalósítási lehetőségét. Köszönöm szépen a meghallgatást. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Iva nics István képviselő úrnak, Fidesz; akit Csiha András képviselő úr követ, az MSZPből. IVANICS ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A területfejlesztési koncepció egy elemével szeretnék foglalkozni, amelyet az mindjárt a bevezetőben kiemel. N evezetesen, ahol fő célként jelöli meg, hogy részletezni kívánja azokat a területi célokat, célkitűzéseket, amelyeket az ágazati fejlesztésekben érvényesíteni akar. Ezzel egy kicsit ellentétesnek látom azt a megközelítést, amelyet a szubszidiaritásnak a go ndolatánál kifejt a koncepció, és nem is igazán harmonizál ebben a kérdésben. Láthatóan zavarba kerül, mivel a szubszidiaritásnál nem a kölcsönös kisegítést emeli ki, hanem egy kvázi
