Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 9 (334. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - Az ülés napirendjének elfogadása - A sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5387. szám) általános vitája - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
229 Amennyiben nincs több kétperces hozzászóló, akkor megadom a szót Gyimóthy Géza képviselő úrnak, Függet len Kisgazdapárt; őt követi majd Győriványi Sándor képviselő úr, szintén Független Kisgazdapárt. GYIMÓTHY GÉZA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Mivel a magyar társadalom jelenleg beteg, nagyon sok a beteg ember a t ársadalomban, s az egészségmegőrzés egyik legfontosabb feltétele valóban a rendszeres sportolás, ezért a Független Kisgazdapárt is fontos törvényjavaslatnak tekinti ezt a rövid, hét paragrafusból álló, kormány által beterjesztett T/5387. számú törvényjavas latot. Ha a pozitív oldalát nézzük, akkor nyilván a rövidsége - mint ahogy az előbb is az egyik kormánypárti képviselő felszólalásából hallottuk - törvényi keretet biztosít, tiszta viszonyokat próbál teremteni, és gyors intézkedéseket kíván hozni a köztart ozások révén ellehetetlenült sportegyesületek életében, a magyar sport életében próbál valami rendet vágni. De talán éppen ez a hátránya is a törvényjavaslatnak, hiszen ez a rövid, hét paragrafusból álló törvényjavaslat nagyon sok kérdést nyitva hagy. A Fü ggetlen Kisgazdapárt nevében először azt kell megkérdezzem, valóban elég garanciát nyújte ez a törvényjavaslat - ha elfogadott törvény lesz itt, a parlament falai között - a több tíz millió forint köztartozással rendelkező sportegyesületek életében. Tudni illik azt tapasztalom, hogy ez a törvényjavaslat elsősorban nem a sportegyesületekre koncentrál, hanem inkább általánosan, globálisan az egész sportra, azonkívül a szakszövetségekre, a MOBra és a különböző, közbülső szervezetekre - tehát a sportintézményi szervezetekre gondolok. Ha az ember meglátogat - én meglátogattam - több sportegyesületet, akkor a becsületesen, szorgalmasan dolgozó és úgymond tisztességesen már eddig is vállalkozó vidéki sportegyesületek vezetői jogosan vetik fel azt a kérdést - a je len levő tisztelt kormány képviselőinek mondom ezt , amikor olyan lehetőséget ad, hogy egy évi fizetési halasztás, plusz a következő öt évben gyakorlatilag részletfizetési kedvezményt biztosít a több milliós köztartozással rendelkező nagy sportegyesületek nek, akkor azok a sportegyesületek, amelyek tisztességesen, szorgalmasan vállalkoztak, nagyon sok társadalmi munkát végeztek, milyen támogatást, milyen kompenzációt fognak kapni. Ma - hála istennek, a többpártrendszernek - mindig, amikor az egyik oldalt se gítjük, akkor a másik oldal, amely eddig becsületesen, tisztességesen vállalkozott, jogosan teszi fel a kérdést, hogy: no igen, ezek kapnak ilyen kedvezményt, gyakorlatilag hat évre elnyújtott kedvezményt - mert egy évi fizetési halasztás után öt év részle tfizetési kedvezményt kapnak ; de akiknek eddig semmilyen tartozásuk nem volt, vállalkozásaik után becsülettel fizették az áfát, azok nem kapnak kedvezményt? S az áfa ez esetben valóban megkérdőjelezendő. Ha itt, a parlament falai között már az egészséget védjük, akkor mindenképp indokolt lenne, hogy a becsületesen vállalkozó sportegyesületeknek a vállalkozásaikból befolyt tevékenységük után ne kelljen az áfát befizetniük, hanem forgathassák vissza sporttevékenységükbe. Én nagyon sok olyan vidéki sportegye sülettel találkoztam, amely négy iskolának teljesen ingyen biztosítja, mondjuk, a sportegyesület létesítményeit, sportcsarnokát s a többi, ezzel gyakorlatilag nagyon hasznos társadalmi feladatot végez. Amiről Lányi képviselőtársam is beszélt - a középnemz edék még talán emlékezik rá, az én koromban is volt : egy kisváros életében milyen nagy események voltak a gimnáziumok közötti futballmeccsek! - nem kosárlabda. Ezek ma már eléggé megszűntek. Mert valóban, aki tehetséges gyerek, rögtön kiemelik, profi egy esületbe viszik. Hamar elcsábítják azt a fiatalt, aki tehetséges, és gyakorlatilag éppen az a tömegsport, az a diáksportjelleg szűnik meg, ami a mai beteg társadalomban nagyon kellene. Tehát először is a garancia hiányát kérem számon a tisztelt kormány ál tal beterjesztett törvényjavaslaton.
