Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 9 (334. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - Az ülés napirendjének elfogadása - A sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5387. szám) általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
225 sporttörvényre, majd annak egy módosítására, amely valóban a helyére tesz és meghatároz bizonyos fogalmakat, bizonyos dolgokat. Az én elképzelésem szerint Magyarországon rendeletekkel a sportot jobbá tenni nem lehet. A sportot Magyarországon akkor lehet jobbá tenni, ha megfelelően széles társadalmi bázisra helyezzük ezt a tevékenységet, és lehetőséget adunk a sportolásra a fiatalságnak; minden fiatalnak, akinek kedve van, akit erre rá lehet venni. Mert annak örülnék, ha egy sorozás alkalmából a magyar fi atalok 40 százaléka nem alkalmatlan lenne a katonai szolgálatra, hanem a 40 százalékból legalább 39 százalék alkalmas lenne a katonai szolgálatra. Mert itt sajnálatos módon az ifjúság elsatnyult, az ifjúság nem sportol, az ifjúság nem mozog megfelelő módon , és ez az ifjúság lesz a következő időszak vezető nemzedéke. Ők lesznek azok a felnőtt korú emberek, akik majd egészségi és különböző jellembeli problémákkal fognak küszködni, ami elkerülhető lehetett volna, ha a sportolásba bekapcsolódnak, és azt űzik. ( 17.20) Éppen ezért nagyon nagy jelentősége van az amatőr sportnak és a versenysportnak, és ezt a kettőt külön kell választani. Itt azonban van egy gondolat, amelyet meg kell említsek, a profizmus kérdése, amely gyakran szóba kerül, és többféle fórumon, tel evízióban, rádióban különböző szakemberek - meg nem szakemberek, hozzáértő, meg nem hozzáértő emberek - vitatkoznak ezen a kérdésen. Én annyit szeretnék ezzel kapcsolatban tisztázni, hogy nem keverendő össze az olyan sportoló, aki fizetést kap és szerződés t köt, a profi sportolóval, mert a profizmus teljesítményt jelent. Tehát lehet egy amatőr sportoló profi, mert a teljesítménye olyan, és lehet, hogy egy szerződéses sportoló - akinek az van beírva a személyi igazolványába, hogy a foglalkozása sportoló, és kötött egy szerződést valamely sportszervezettel , ahogy előadja abban a sportágban a tevékenységét, az nem a profizmust jelenti, hanem azt jelenti, hogy szerződéses sportoló, de a profizmustól messze van. Ha a saját sportágamat, a kosárlabdát tekintem - amelyet valamikor, régesrégen űztem, és mondhatom, nem is olyan túlzottan rosszul , az amerikai sportágak között az elsők között szerepel; az NBAban játszó kosárlabdázókat, azt hiszem, képviselőtársaim a tévé jóvoltából mindannyian láthatták. A 120 kiló s, két méter feletti, színes bőrű profi sportolóktól edzőjük nem azt kéri, hogy fussanak körbe tizenötször a pályán, aztán utána adogassák egymásnak a labdát, meg guggoljanak tizenhatot. Tegnap például valaki mondta - hozzáértő, nagy ember volt, mert MLSZelnök akar lenni , hogy a futball egy futósportág - persze, a labda után kell futni , és az a jó futballista, aki gyorsan tud futni. Igen, csak az a baj, hogy nálunk van, aki gyorsan tud futni, csak rettenetesen zavarja a labda. A futballhoz az is hozzát artozik, hogy a gyors futás mellett a labda ne zavarja (Mádi László tapsol.) , azt el kell találni, bele kell rúgni - ez egy ilyen dolog. Magyarországon mindenki ért a sporthoz, mindenki ért a futballhoz, azonban a profi sporthoz, az igazi sporthoz kevesen konyítanak, mert aki profizmust akar itt, Magyarországon megvalósítani, követelményrendszert akar bevezetni... - nem mostani keletű dolog, nem politikai keletű dolog ez, ez a langyos vízben lubickolás szindrómája! Hogy csak a saját sportágamból egy embert mondjak: például Glatz Árpádot, aki profi kosárlabdát akart, mindenhonnan kirúgták, férfiaktól, nőktől. De tudnék másokat is mondani, a futballból és más sportágakból is tudnék ilyeneket mondani. Tehát addig, amíg egy állóvíz van, amíg kényelmes az ügy, és amíg az MLSZelnök... - már nem tudom, hányadiknak ajánlják fel, és hívják, hogy vállalja el. Nem vállalja el a becsületese azért, mert: akkor támogatlak - mondják a sportban lévő vezető emberek, személyeskedés nélkül mondom , hogy legyél te az elnök, ör eg, de akkor nekem ez a pozíció kell, nekem pedig az a pozíció kell, mert akkor támogatlak, tehát valamit valamiért - nem a sportért, egymásért. Tehát egy strukturális változás kell a szellemben, a felfogásban, a sportért szolgáló, a sportért áldozatot hoz ó vezetőkre volna szükség ahhoz, hogy ez a magyar sport elinduljon azon a fejlődési úton, amelyet megérdemel, mert vannak tehetséges játékosaink. Emlékszem azokra az időkre, amikor a magyar futball világhírű volt. Vannak idősebb kollégáim, szintén nagyon j ól emlékeznek. Egyetlenegy külföldi játékos sem volt, magyar játékosok
