Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak

1998. február 9 (334. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - Az ülés napirendjének elfogadása - A sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5387. szám) általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - KOVÁCS TIBOR (MSZP):

226 futballoztak, csodákat műveltünk. Ez nálam nem anakronizmus vagy nosztalgia, de egy magyar

tizenegyet, egy válogatott tizenegyet összeállítani magyar játékosokból kell. Ha van egy

haris

nyagyáros, akinek nagyon jól meg a harisnyagyártás, sok pénzt keresett, és ezért elvállal valami

klubot, és azt mondja, ezt veszem meg azt veszem meg, idehoz idegen játékosokat, és a pénzen

múlik, hogy kikkel futballozik, azzal torzul az egész magyar sport

, az egész magyar futball, az egész

magyar kosárlabda, minden! Nekünk az a dolgunk, hogy széles alapokon lehetőséget biztosítsunk a fiatalságnak a

sportoláshoz, azt támogassuk, nőjön ki egy versenysport, és a versenysport vezetői pedig

áldozatként, szolgál

atszerűen szolgálják a sport érdekeit. Azt szolgálják, hogy egy tisztességes,

rendes sport alakuljon ki Magyarországon, és ne a langyos vízben lubickoljunk tovább! Nem lehet

rendeletekkel, törvényekkel megoldani ezeket a problémákat! Ezeket a problémákat a

kkor lehet megoldani, ha valóban - aki beszél a sportról, és nagyon sokan beszélnek a sportról - a sporttal akarnak foglalkozni, valóban a sportot szeretnék előbbre vinni, valóban szeretnék megteremteni

annak a sportnak a tisztességes, megbízható és a jövő

be mutató alapját, amiből kiindulhat,

kifejlődhet egy igazi versenysport, kifejlődhet egy igazi profi szellemmel rendelkező versenyző.

Hiszen a profizmus azt jelenti, hogy először a legjobb akarok lenni az osztályban, utána az iskolában,

majd utána Magyaro

rszágon, Európában, majd a világon a legjobb akarok lenni. Ez a profizmus! Én a világ legboldogabb gyermeke voltam, amikor ifjúsági válogatott mezt felvehettem

magamra, és a soksok - tíz, száz, nem tudom, hány, nem számoltam meg - NB Ies kosárlabdameccse

m közel nem ért ahhoz az élményemhez - hogy már magamról is egy szót szóljak , amikor felhúzhattam a nemzeti trikót, hogy én magyar ifjúsági kosárlabdázó vagyok. (17.30) Ez ma hiányzik, ma elanyagiasodott a világ, ma erre nem büszke senki. És kérdezem én: hol van ma az egyetemi sport és hol van a középiskolás sport? Az én időmben a gimnáziumok közötti

kosárlabdabajnokságban minden egyes gimnáziumi csapatban NB Ies kosárlabdázók játszották a

versenyeket, Zsírostól kezdve mindenkivel együtt játszottunk, eg

ymás ellen. Ma hol van a

középiskolás kosárlabda? Hol van az egyetemi sport? Hol áll a MAFC a kosárlabdában? Hol áll a

vízipóló az OSCben? Hol állnak az atléták? Sehol. Mert nincsen egyetemi sport, mert nincsen

középiskolás sport, jóformán nincsen sportis

kola. Most minden elment abba az irányba, hogy

menedzserek átveszik, fizetik, megveszik, eladják. Ez nem sport, ez üzlet. Az üzlethez én nem értek.

Én a sportot szeretem, a sportban nőttem fel, a sportnak köszönhetem, hogy hála a jóistennek, nem

vagyok bet

eg, a lelkem sem beteg. Ezt mind a sportnak köszönhetem. Azt szeretném, hogy az engem követő fiatalok is a sportnak köszönhessék azt, hogy rendes,

tisztességes emberek legyenek. Ehhez kell a segítség. Ezt a törvényt úgy kell megalkotni, hogy

legyen magyar sport, és legyenek garanciák, amelyek biztosítják azt, hogy ne a langyos víz maradjon

továbbra is, ne a komaság, sógorság, ne az összeköttetés, hanem egy szent cél: a magyar sport, és

ezen ne keresni akarjanak az emberek, ne egymással szövetkezni, hanem ál

dozatot hozni és szolgálni

akarják a magyar sportot. Én ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm szépen.

(Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiból.) ELNÖK (dr. Áder János)

: Soron következik - a visszalépések miatt - Kovács Tibor képviselő úr, Magyar Szoc

ialista Párt;

őt követi - legalábbis a jelen állás szerint - Gyimóthy Géza képviselő úr, Független Kisgazdapárt. KOVÁCS TIBOR (MSZP)

: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megmondom őszintén, eléggé sokat

gondolkodtam előtte, hogy egy ilyen fon

tos témában, mint a sport és a labdarúgás, vállalkozzake egy hozzászólásra. Magyarországon látszólag nagyonnagyon sokan értenek ehhez a témához,

különösen a labdarúgáshoz. Persze, a másik oldala megkérdőjelezhető, hogy ha ilyen sokan értenek