Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 9 (334. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - Az ülés napirendjének elfogadása - A sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5387. szám) általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
219 Végül, körültekintően kell eljárnunk az adótartozásokat rendesen fizetőkkel szemben, azt sugallva, hogy érdemes becsületesnek lenni. Ami az adósság visszafizetését illeti, én is sokadmagammal szkeptikus vagyok , sajnos, rosszak a tapasztalataim. Remélem, tévedek. Tisztelt Országgyűlés! A törvény jobbá tételéhez, elfogadtatásához frakciónk és személy szerint én is megadunk minden segítséget. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyű lés! Megadom a szót Balsay István képviselő úrnak, Fidesz, akit Páva Zoltán képviselő úr követ az MSZPből. BALSAY ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Mint mindig, a sportot kedvelő közvélemény és nemcsak a sportmúlttal rendelkező országgyűlési képviselők, hanem minden magyar állampolgár nagy figyelemmel kíséri a sportról szóló szabályozások történetét. Aggodalommal állapítjuk meg azt, hogy egyre inkább, egyre gyakrabban kerül a parlament elé, és a kormány is egyre többször kénytelen - vagy nem kénytelen - beavatkozni a sport szabályozásába. Magyarországon - reméljük, hogy ez sokáig így lesz - a sport az egyetemes magyar kultúra része, és a sport a Magyarországról alkotott képet eddig mindig emelt e, és a magyar sport olyan kiemelkedő eredményekről számolhat be, mint kevés más területe e nemzetnek. Köztudott az is, hogy Magyarország legismertebb embere külföldön, az egész világon Puskás Ferenc, akiről mindenki tudja, hogy magyar polgár. Sok Nobeldí jas tudósunk, sok kiváló művész és sok kiváló magyar polgár neve kevésbé ismert, mint sok sportolóé. De nemcsak ennek okán, hanem a magyar sport eredményeinek, a magyar népesség teljesítményének, fizikai állóképességének gyengülése miatt is mindannyiunkat aggodalom tölt el a sport, az egyetemes magyar sport szabályozása - annak szabályozatlansága miatt. Ma, amikor ismét a sportról szóló törvény módosításáról tárgyalunk, meg kell állapítanunk - mint ahogy ez a Magyar Olimpiai Bizottság ülésén néhány alkalomm al jajkiáltásszerűen elhangzott , hogy a sportirányítás széttöredezett. Itt nem államtitkár úr és az OTSH tevékenységét bírálom, hanem azt a pályázati rendszert, a MOB bizonyos mértékű háttérbe szorítását és azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyeket a választás előtt mindig kapkodva, kevés előkészítéssel és sokszor lobbyérdekek által vezérelve kénytelenek vagyunk megtenni. Nádori professzor úr előttem elhangzott véleményét kiegészítve azon az állásponton vagyok, hogy nemcsak szakmai válság tapasztalh ató a magyar sportban, hanem mint a magyar társadalom egészében, így a sportban is egyes területeken - főleg a menedzselés, a finanszírozás, a játékosszerződések - és kiemelten egyegy sportág területén etikai válságról is beszélhetünk: szerződések be nem tartása, egyszerre van jelen a pazarlás és a szegénység. Hallani több tíz millió forintos játékosvásárlásokról, és hallani szegénységről, klubok ellehetetlenüléséről, megszűnéséről, korábban virágzó sportpályák benzinkúttá, áruházzá való átalakulásáról. Mi t vár a polgár és mit vár a FideszMagyar Polgári Párt e törvénytől? Biztos, hogy az előttem szólóval ellentétben e törvény a szakmai színvonalat nem lesz képes befolyásolni, a szakmai színvonal emelése a Testnevelési Főiskoláé, a sporttudományé és mindazo ké, akik ebben jártasak, és nemzetközi tapasztalatokra hajlandók szert tenni, és kíváncsiak arra. Nekünk a sport gazdasági, törvényi szabályozásait kell rendbe hozni és segíteni, hogy a magyar sport a korábbi magas színvonalon, nemzetközi megmérettetésben is helyt tudjon állni. Várjuk, hogy e vitában az egyre szegényesebb és kisebb merítési lehetőséggel bíró utánpótlás ne jusson néhány versenysportág sorsára; hogy ne néhány tíz sportolóból kelljen nemzetközi szintű eredményeket is elérő csapatokat kovácsoln i néhány hét edzőtáborozást követően. Hasonlóan várjuk, hogy ne tűnjenek el a sportpályák, nemcsak néhány fővárosi és sajnos, számtalan vidéki labdarúgópálya, hanem más sportpályák esetében sem. Várjuk, és a polgár várja, hogy ne csak kampányidőszakban leg yen kérdés a sport a parlamentben, hanem költségvetési időszakban is, és
