Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 9 (334. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - Az ülés napirendjének elfogadása - A sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5387. szám) általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
220 nyugodtabb áttekintési időszakokban is, legyen ereje a magyar parlamentnek és a mindenkori magyar kormánynak az egyetemes kultúra részét képező sporttal foglalkoznia. Várjuk a törvény től, hogy esélyegyenlőséget biztosítson mindenki számára, annak is, akinek az állam biztosítja a pályát és a sportlétesítmények fenntartását közpénzekből; és annak is, akinek az önkormányzat vagy a klub próbál lehetőséget biztosítani Debrecentől Nyíregyház áig, Pécstől Székesfehérvárig és más vidéki bázisokban. Avarkeszi államtitkár úr arról beszélt expozéjában, hogy a piacgazdaságra való áttérés miatt szükséges ez a jogi szabályozás, és a sport esetében is meg kell tenni ezeket az intézkedéseket. Úgy gondol om, hogy a piacgazdaságra való áttérés szakaszait, határait nagyon pontosan és kellő igényességgel, türelemmel kell meghatároznunk, mert itt nem minden esetben az egyetemes magyar sportról, az iskolai testnevelésről, az utánpótlásnevelésről, a főiskolai s portról - amelyről sajnos, már alig beszélhetünk , hanem kiemelten egyes profi és ilyen hivatásos sportolói tevékenységre alkalmas vagy azzá tehető sportágakról van szó. Nagyon nagy gond lenne, ha e törvénytervezettől azt várná valaki is, hogy megoldja eg y csapásra az adósságrendezéssel mindazokat a gondokat, amelyekkel ma a magyar versenysport, a látványsport vagy a félprofi magyar sport vívódik. Úgy gondolom, hogy a köztartozás felhalmozását vizsgálni kell minden törvénytisztelő magyar állampolgárnak, és a parlament csak olyan szabályozást hagyhat meg, léptethet életbe, amely vizsgálja, hogy ugrásszerűen néhány hónap alatt hogyan növekedhetett 6 milliárd forintról 10 milliárd forintra a köztartozás. Nem tartom megfelelőnek - nem az OTSH bírálata miatt , hogy az ő felelősségi körébe tartozzon a szerződések megkötése és a köztartozások vizsgálata. Az OTSHn kívül számos más olyan szervezet van a magyar jogrendnek megfelelően, amely erre felkészültebb, alkalmasabb, és ki tudja szűrni azokat az eseteket is, a mikor nemcsak egy jóhiszemű és a versenysport érdekeit figyelembe vevő tevékenység miatt halmozódott fel ekkora összegű tartozás egyes egyesületeknél, hanem ott más körülményeket is vizsgálni kell. Én személy szerint azok közé tartozom, akik azt mondják, h ogy az ismételt adósságrendezésnél az egyén felelősségét is és a sportvezető felelősségét is vizsgálni kell. Ebben az országban nem érvényesülhet kétfajta törvény, és nem érvényesülhet kétfajta szempont, amely különbséget tesz tisztességes köztartozásfize tő és különböző okokból azt elhanyagoló között. (16.40) Nemcsak felelősségről beszélek, hanem fontosnak tartjuk azt is, hogy az állam nyújtson segítséget a köztartozások rendezéséhez. Ehhez azonban olyan állami szervezeteket kell bevonni - ismétlem , amel yek ennek megítélésére és eldöntésére hivatottak. Szeretném jelezni azt is, hogy nem tartom lehetségesnek - és a labdarúgás esetében is szkeptikus vagyok , hogy a sportágak megfelelő létesítmények hiányában - itt nemcsak a stadionok és csarnokok befogadók épességéről beszélek, hanem más feltételekről is , egyik napról a másikra olyan helyzetbe kerüljenek, hogy gazdasági társaságként képesek működtetni ma már több tíz millió forintos vagy több száz millió forintos költségvetéssel és nemzetközi versenyeken v aló megjelenéssel működő klubokat. Mindannyiunknak, az államnak, az önkormányzatoknak, a parlamentnek segíteni kell abban, hogy ehhez a feltételek kialakuljanak. Ma nem látom, hogy a többi versenysportban, a kosárlabdában, kézilabdában vagy más sportágakba n hogyan lehet biztosítani 2001ig a versenyeztetés biztonságos feltételeit, hogy miként válik ismét társadalmi eseménnyé egyegy sportrendezvény, amelyre a polgár gyermekével, ne adj isten, feleségével vagy más társaival együtt ki tud menni. Ma a sportlét esítményekben, tisztelet a kivételnek, nagyon nehéz olyan körülményeket kialakítani, amelyek társadalmi esemény rangjára emelik ezeket az eseményeket. Ezen tehát mindannyiunknak változtatni kell, de nem rendőri eszközökkel, vagy helyesebben: nem csak rendő ri eszközökkel. Jánosi György képviselőtársam arról beszélt, hogy ez a törvény tisztább helyzetet teremt, teremthet az adósság rendezése, felhalmozódása terén. Én hiszek az ilyen jóhiszemű hozzászólásoknak, mert én magam is hiszem, hogy ebből a helyzetből ki lehet lábalni. Ez a törvény
