Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 3 (333. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ):
191 Attól tartok, ez a javaslat némi ellenállásba ütközik, de azt gondolom, az eljárási garanciá k érdekében szükséges volna ilyenképpen módosítani a javaslatot, és ebben a formában elfogadni. A másik dolog, amiről beszélnék még, az az, hogy tudom, a törvényelőkészítés során heves viták voltak arról, hogy megmaradjone az előzetes letartóztatás rendő rség általi végrehajtása. A törvényjavaslat egy kompromisszumos megoldásra jutott annyiban, hogy továbbra is megengedi az előzetes letartóztatottnak rendőrségi fogdában való fogva tartását, ugyanakkor ennek idejét gyakorlatilag két hónapban korlátozza, mer t 30 napig lehet fogva tartani, és ez kétszer 15 nappal meghosszabbítható. Nem hiszem, hogy ne kerülne sor ilyen esetekben a meghosszabbításra, tehát két hónapig a rendőrség fogdájában lesz az előzetesen letartóztatott. Tulajdonképpen ez a rendőrségi fogva tartás egyre inkább ellenkezik az európai gyakorlattal. Tudomásom szerint már a volt szocialista országok gyakorlatával is ellenkezik, ahol egyre inkább átállnak arra, hogy ne a rendőrségi fogdában legyenek fogva tartva a gyanúsítottak. Itt volt '94ben a CPT, a kínzás és embertelen bánásmód leküzdésére létrejött Európa tanácsi szervezet, amely több rendőrségi fogdát látogatott meg, és sok tekintetben negatív képet adott az ott tapasztaltakról. Azt írták, hogy a legtöbb esetben az érintett személyek azt ál lították, hogy miután a kezüket a hátuk mögött összebilincselték, meggumibotozták, öklözték, pofozták vagy rugdalták őket a rendőrtisztek. A küldöttség úgy találta, hogy az esetek egy részében az állításokat alátámasztották az orvosi jelentések. (A jegyzői széket Gulyás József foglalja el.) Hasonló eredményre jutott a Magyar Helsinki Bizottság és az Alkotmány- és Jogpolitikai Intézet megfigyelő csoportja, amelyek sokkal hosszabb időt tudtak ilyen megfigyeléssel tölteni. Az 1996os év során igen nagy számban kerestek fel rendőrségi fogdát az egy ügyvédből, egy orvosból és estenként egy szociális munkásból álló, általában három tagú megfigyelő csoportok. Kérdőíves vizsgálatot is folytattak, 470 anonim módon kitöltött kérdőívet használt a két szervezet a végső jelentésének az elkészítéséhez. Természetesen lehet azt mondani - ahogy a rendőrség mondja is , hogy a bántalmazásokról, kényszervallatásokról szóló állítások csak képzelgések, csakhogy olyan nagy számban fordulnak elő, és olyan életszerűen mondják el és írják le a fogva tartottak a bántalmazásukat és a kényszervallatásokat, hogy nehéz azt mondani, hogy ebből semmi sem igaz. Éppen a mai újságban olvasható az a rendőri nyilatkozat, miszerint kényszervallatásra azért sem szokott sor kerülni, mert hiszen a gy anúsított a bíróság előtt visszavonhatja vallomását. Ez igaz, csakhogy a tapasztalat, a bírósági tapasztalat is az, hogy ez nem sokat ér. Egyrészt azért, mert a kényszervallatás során olyan információk jutnak a nyomozók birtokába, amelyekre aztán a bizonyí tást lehet építeni, de azért sem, mert a bíróságok általában ezeket a kijelentéseket - amelyek akkor, tehát hónapokkal az esemény után nem bizonyíthatók - nem szokták figyelembe venni. Vagy ha netán figyelembe veszik is - erről az esetről a Legfőbb Ügyészs ég e tárgyú vizsgálata számol be, tehát amikor a bíró szignalizál, hogy a vádlott a bíróság előtt hitelt érdemlően beszélt arról, hogy a vallomását kényszer hatására tette , akkor elkerül az ügye az ügyészségi nyomozóhatósághoz, és az meg megállapítja, ho gy nem bizonyítható a kényszervallatás; holott az adott esetben látlelet van egy dobhártyarepedésről, amelynek az eredetét a vizsgálat valahogy nem kutatja. No, erről nem a vérfagylalás kedvéért szóltam, kevesen is vagyunk ahhoz, hogy igazán vérfagylalni l ehessen. Nem azért mondom ezt, hogy a rendőrségről kialakult ilyen vagy olyan képet negatív irányba befolyásoljam, hanem azért, mert az a véleményem, hogy mindezeket a dolgokat nem lehet kiküszöbölni akkor, ha ebben a tekintetben nem történik jogszabályi v áltozás, pontosabban, ha nem kerül sor a voltaképpeni törvényszöveg következetes alkalmazására. Hiszen a jelenlegi jogszabály is azt mondja, hogy az előzetesen letartóztatottat büntetésvégrehajtási intézetben kell fogva tartani, kivételesen azonban fogva tartható a rendőrségi fogdában is. Nos, ezt a kivételes lehetőséget kellene megszüntetni. Ehhez nyilvánvaló idő kell, tehát a hatálybalépést ebben a vonatkozásban úgy kell megállapítani, hogy az átállásra meglegyen a lehetőség.
