Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 3 (333. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ):
190 jogvédő szervezetek még a mú lt év végén rendeztek egy szakmai vitát, amely alapján a Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezet egy anyagot is készített, amely elkerült a képviselőkhöz, s amely - természetesen elismerve a törvényjavaslat pozitívumait - azokra a dolgokra hívja fel a figyelmet, amelyekben a garanciák a büntetőeljárásban megítélésük és megítélésem szerint nem érvényesülnek kellőképpen. Az egyik dolog, amiről néhány szót szeretnék mondani, csak félig tartozik ennek a törvénynek a szabályozási körébe, mert részben a rendő rségi törvény módosítását igényelné. Azonban mégis érdemes szót ejteni róla itt is, mert voltaképpen ennek a törvénynek az elfogadása kapcsán, azt hiszem, nem lehetetlen a zárórendelkezések között - mint ahogy ez nagyon sok esetben előfordul - néhány szaka szt a rendőrségi törvényből is módosítani. Valószínűleg nem lehet mindent megoldani egy ilyen módosítással, de néhány problémát talán rendezni lehet. Amit valószínűleg nem lehet megoldani, az az, hogy a büntetőeljárás és a rendőrségi törvény hatálya között van egy szürke zóna. Amikor a rendőrségi törvény vitája folyt, már akkor is felvetődött, hol is kellene ezt szabályozni, nevezetesen mindazt, ami a büntetőeljárás előtt történik, a bűnmegelőzéstől kezdve a felderítésig. Igazából semmiféle nyilvános írott szabálya nincs annak, hogy milyen jogosítványokkal rendelkezik a rendőrség a bűnmegelőzési tevékenység és a felderítés során; pontosabban nem egészen igaz, amit mondok, mert a bírói engedélyhez kötött titkos eszközök használatával kapcsolatban természetese n vannak törvényi előírások. De tudjuk, azt csak a naiv telefonáló képzeli, hogy a legnagyobb veszély, ami őt fenyegeti, hogy lehallgatják a telefonját. Valójában sokkal nagyobb beavatkozás lehet a magánéletbe, akár a követés, a titkos megfigyelés, a hálóz at telepítése és így tovább, tehát mindazok a dolgok, amelyek természetesen indokoltak akkor, ha a bűnfelderítés érdekeit szolgálják, de nagyon könnyen válhatnak parttalanná, zaklatóvá, és teremthetnek olyan helyzetet, hogy az állampolgárokról tudtukon kív ül információk tömege keletkezik. Azt gondolom, ezt valahol, nyilván nem a törvényelőkészítésnek ebben az állapotában, de akár a rendőrségi törvénynek egy, majd a nem túl távoli jövőben esedékes módosítása során rendezni kellene. Amit azonban most is lehe tne rendezni, az az előállítással kapcsolatos rendőrségi jogosítványok kérdése, ezek ugyanis szorosan kapcsolódnak a büntetőeljáráshoz. Ugyanis az a helyzet, hogy a rendőrségi törvény felsorolja azokat az okokat, amelyek miatt az állampolgár előállítható. Ezek között vannak olyanok, amelyek tulajdonképpen nem érintik a büntetőjogot, mert ha azért állítanak elő egy állampolgárt, hogy a személyazonosságát megállapítsák, azon lehet vitatkozni, hogy ez elegendő indokae a szabadság ilyen mérvű korlátozásának - a német rendezés szerint például ez önmagában nem elegendő indok, de semmiképpen nem büntetőeljárási kérdés ; ellenben, ha azért állítják elő az állampolgárt, mert valamivel gyanúsítják, holott nincs meg az alapos gyanúja a cselekménynek - tehát nem tette n érik, hanem valamilyen laza gyanú van vele kapcsolatban , és akkor kerül sor az "elszámoltatás"ra, amit semmiféle törvény és jogszabály nem ismer - ez a rendőrségi szleng , tehát tulajdonképpen egy olyan fajta kihallgatás, amely valójában nem kihallga tás. (18.20) Nem kihallgatás abban az értelemben, hogy nem felel meg az eljárási szabályoknak, nem előzi meg a Mirandaelvnek megfelelő figyelmeztetés, nevezetesen az, hogy amit mond, az felhasználható ellene. Nem teszi lehetővé azt, hogy az előállított üg yvédi segítséget hívjon, ugyanakkor azonban az sem derül ki, milyen minőségben kérdezik meg: mint egyszerű állampolgárt, mint potenciális gyanúsítottat, mint esetleges tanút. Mindez nem derül ki, és tulajdonképpen mégiscsak valami vallomást tesz, amit a ny omozás során majd fel fognak használni. Azt gondolom, indokolt volna a törvény elfogadása kapcsán a rendőrségi törvényt olyan módon kiigazítani, módosítani, hogy benne legyen: az előállítottat - amennyiben személyazonosságának megállapításán túl valamilyen cselekményre sor kerül, tehát valójában kihallgatják - ugyanúgy megilletik az eljárási garanciák, mint azt, akivel szemben ténylegesen megindult a büntetőeljárás.
