Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 3 (333. szám) - A külföldre utazásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ):
182 ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Mészáros István László képviselő úrnak, SZDSZ. DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Az előző módosító indítványhoz sze retnék nagyon röviden én is hozzászólni, támogatóan, hiszen nem titok, hogy amit Bauer Tamás és Kőszeg Ferenc beadott, az teljes mértékben élvezi a frakciónk támogatását. Arra az elemre szeretnék csak rámutatni, hogy sürgős szükség esetén egy nap alatt szü kséges lenne az útlevélhez hozzájutni, ugyanúgy, mint ahogy a személyi igazolványt kiállítják például annak cseréjekor. (17.40) Rendkívül életszerű az az eset, hogy amikor lejár valakinek az útlevele, akkor új útlevelet kap. Teljesen indokolatlan ilyenkor, hogy napokat várjon az új útlevél kiadására, hiszen amennyiben vele szemben olyan körülmények forognának fenn, amelyek alapján az útlevél kiadását meg lehetne tőle tagadni, ilyen körülmények alapján az előző útlevelét be kellett volna tőle vonni. Tehát ha valakinek útlevél van a birtokában, és az lejár, akkor semmi nem indokolja azt, hogy az új útlevelére több napon keresztül kelljen várnia. Bizonyára van olyan képviselőtársam, aki szembesült ilyen problémákkal, akár azért, mert megkeresték ilyen ügyben, a kár pedig a környezetében volt ilyen. Úgyhogy rendkívül életszerűnek és megvalósítandónak tartom ezt az azonnali kiadási lehetőséget, és valóban ez lenne harmóniában a polgárok utazási szabadsághoz való jogával. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Kőszeg Ferenc képviselő úrnak, SZDSZ. KŐSZEG FERENC (SZDSZ) : Elnök Úr! Tulajdonképpen egy kicsit bizonytalan vagyok; lehet, hogy a vita első szakaszában kellett volna felszólalnom, ugyanis ez a kapcsolódó módosító indítvány, ami mellett né hány szót szeretnék szólni, a bizottsági jelentés elején található egykori módosító indítványhoz kapcsolódik, de tartalmilag - és talán ez teszi jogossá, hogy most mégis ebben a második szakaszban szólalok meg - tulajdonképpen a zárórendelkezéseket is módo sítja. Van Magyarországon egy fiatalember, nevezzük úgy, hogy Khaled - ebből már látható, hogy nem magyar származású, ellenben bevándorolt Magyarországra , itt él Magyarországon körülbelül tíz éve, van egy magyar felesége és magyar állampolgárságú gyermek ei. Ciszjordániából származik, tehát erről a bizonytalan státuszú területről. Jordániai útlevéllel utazott be Magyarországra, ez elvesztette az érvényességét. Szerette volna meghosszabbítani, de a jordániai diplomáciai képviselet azt mondta, hogy ő most má r nem jordán állampolgár, hanem forduljon a palesztin autonómiához útlevélért. A palesztin autonómia azonban nem ad ki útlevelet; azt írta az illetékes idegenrendészeti hatóságnak, ahova azért fordult, hogy kiutazhasson Magyarországról - ahova természetese n vissza kíván térni , hogy a palesztinizraeli tárgyalások megszakítása következtében nem jött létre az a helyzet, hogy a palesztin autonómia képviselete neki útlevelet tudjon adni. Tény tehát az, hogy a magyar hatóságok nem ismerték el hontalannak, a jo rdán hatóságok nem ismerik el jordániai állampolgárnak, a palesztin hatóságok pedig nem képesek arra, hogy útlevelet adjanak neki. Hogyha egyedül ő volna ebben a helyzetben az országban, akkor talán nem is volna érdemes az ügyéről beszélni, de nem kevesen vannak ebben a helyzetben, többek között magyar nemzetiségűek is; például olyanok, akik a Vajdaságból menekültek át a háború idején, nem akarnak vagy nem mernek visszamenni Szerbiába, illetve Jugoszláviába, és időközben lejárt az útlevelük - azonban olyan igazolással, amelynek alapján megkaphatnák a hontalanoknak járó úti okmányt, nem rendelkeznek. Amikor mi hozzákezdtünk egy ezzel kapcsolatos módosító indítvány megfogalmazásához, akkor az elképzeléseink még egy kicsit nagyralátóbbak voltak, mint amilyen vé gül ez a jelenleg benyújtott
