Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 15 (345. szám) - A képviselőcsoportok nevében elhangzó felszólalások: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
1373 De ha történetesen csak - ezt a "csak"o t idézőjelben értem - Petőfi napja is volna e jeles nap, akkor is lélekemelő volna, lenne mit ünnepelnünk, lenne mire emlékeznünk, amit ugyanis Petőfiék vittek végbe, csak Horatius szavaival méltányolható, tehát: ércnél maradandóbb, vetekszik a piramisokka l, nem ronthatja le se szél, se eső, se "évek lánca, s a gyors, elsuhanó idő". És éppen ezért, mert erről van szó, jogosult rámutatnunk, hogy március 15ét a mondottakon túl legalább még három, sőt négy tekintetben illeti kitüntetett hely a magyar történet ben és a magyar nemzeti öntudatban. Először is és minden más előtt: március 15e a magyar nemzet születésnapja. Jól ismert, hogy a feudalizmus évszázadaiban nemzetnek csak a nemességet, illetve a kiváltságosokat tekintették. Így, amikor megindult a küzdele m az ország átalakításáért, a régi nemzetfogalom is támadások kereszttüzébe került, egyszersmind - bár kissé feudális ízű terminológiával - harci jelszóként fogalmazták meg a nép nemzetté emelését, illetve az alkotmány sáncai közé való befogadását. "...Sem magas állású, sem boldog mindaddig nem leend Magyarország, míg a népet nem emeljük a nemzet sorába..." "Hunnia minden lakosának a nemzet sorába iktatása" - élet, 9 millió kirekesztése - halál - hangoztatta, illetve fogalmazta meg az alternatívát Széchenyi . Ehhez, tudniillik a nemzetközösségnek a polgári szabadság és jogintézmények alapján történő újjászervezéséhez adták meg a döntő, egyben utolsó lökést a március 15ei események. Ha tehát van dátum, melyhez joggal köthetjük a modern értelemben vett nemzet létrejöttét, illetve nap, amelyen ünnepelhetjük, az egyedül és kizárólag csak március 15. lehet. Mindezektől elválaszthatatlanul a magyar szabadság napja is egyben, amennyiben már március 15én kivívták a sajtó szabadságát, kinyittatták Táncsics börtönajta ját. Az egész megmozdulás vezéreszméje, a felvonulók vezérlőcsillaga is a szabadság eszméje volt. A 12 pont első mondatában is ezt olvassuk: "Legyen béke, szabadság és egyetértés!" Az utolsóban is ott a "szabadság", éspedig így: "Egyenlőség, szabadság, tes tvériség." A következő napok jogalkotása pedig úgyszólván fáradhatatlan a szabadságjogok osztogatásában. Kanti értelemben is megkezdődik a szabadság; Kant mondja ugyanis, hogy "a szabadság gyakorlati fogalom", amiről viszont Széchenyinek az a megállapítása , hogy "a legfőbb jó, amiben embernek osztályrésze lehet". Eltekintenék ezúttal a részletektől, némi büszkeséggel mégis utalnék rá, hogy a magyar egyetemről szóló, 1848. évi XIX. törvény kimondja az oktatás és a tanulás szabadságát; szabad választást bizto sított a hallgatóságnak a tekintetben, hogy "mely tant melyik tanártól kívánja hallgatni", másfelől arra is lehetőséget nyitott, hogy az egyetemi rendes tanárokon kívül meghatározott feltételek mellett más jeles egyének is taníthassanak. (17.10) Március 1 5től számíthatjuk a polgári parlamentarizmus, a magyar demokrácia kezdeteit is, mert bár az ezzel kapcsolatos törvényeket csak néhány nappal utóbb hozták meg, és az első népképviseleti országgyűlés is csak hónapokkal azután nyílt meg, az országgyűlés refo rmja és a felelős minisztérium - mai szóval kormány - március 15. követelései között is ott szerepelt, és a tizenkét pontba is belekerült. Március 15. végül a magyar szolidaritás, a nemzeti hűség és a nemzeti egység napja. Ez lehet a századokon túl is és m a is érvényes üzenete a katonás rövidséggel, spártai tömörséggel fogalmazott tizenkettedik pontnak, amely egyetlen szóból áll, és csak annyit mond: Unió. A nemzetegységet az 1848. évi VII. törvény is említi. Így tehát mint ma is aktuális üzenet, minden bet űjét naggyal írva: NEMZETEGYSÉG. Abban az értelemben, ahogy legjobbjaink értették, ahogy, mondjuk, híres Psalmusában Dsida Jenő írta, illetve mondaná, ha most ő szólhatna helyettem. Idézem: "...s ki eddig mondtam: ember!/ most azt mondom: magyar!/ És három szor kiáltom/ és holtomig kiáltom:/ magyar, magyar, magyar!" ..."Hunyjon ki két szemem világa,/ mikor nem rád tekint,/ népem, te szent, te kárhozott, te drága!" Helyesen állapítja meg Ady, amikor ezt írja ismert verskezdő sorában: "Márciusi Nap,/ nagy a te hatalmad!" - Így igaz. Nemzedékek merítettek erőt március példájából, '48 eszméiből. 1848 márciusa
