Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 9 (343. szám) - "Az ország közbiztonságáról" szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP): - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. GYÖRGYI KÁLMÁN legfőbb ügyész:
1200 (17.00) Hogy mégis szólni kívánok, az a tárgy fontossága, és az az összefüggés, ami az ügyészség működése és az itt napirenden szereplő kérdés között esetleg felmerülhet. Erre szabad következtetni azokból, amiket a be vezető előadásában a belügyminiszter úr mondott, de az elmúlt időszak sajtójában is visszatérően utalás történt arra, hogy az ügyészségre, a bíróságra, az igazságszolgáltatási szervekre is feladatok hárulnak a közbiztonság megóvásával kapcsolatban. A közbi ztonság - nagyon fontos a személy és a vagyon biztonsága a közterületen és a magánlakban , azt hiszem, minden rendezett társadalmi együttélésnek elemi feltétele; és hogy az állam ennek a megtartása érdekében minden szükséges és lehetséges intézkedést megt egyen, azt gondolom, pártok fölött álló érdek. Az ügyészségnek közvetlenül nem feladata a közbiztonság védelme; nem feladata közvetlenül a bűnmegelőzés; a büntetőeljárásban való közreműködése révén azonban bizonyosan közrehat a büntetőjog alkalmazásában és ezzel a bűnözés megelőzésében. A belügyminiszter úr is utalt a bevezető előadásában arra, hogy az egész rendőri, bűnözéssel kapcsolatos fellépésben a háttérben a büntetőjogi szankciók alkalmazása, annak a lehetősége áll, és ez adja meg ennek az eljárásnak a törvényes alapját. A büntető törvénykönyv a büntetés célját a társadalom védelmében, a bűncselekmények megelőzésében határozza meg, de azt soha ne felejtsük el, hogy a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás mindig egy lépéssel a bűn után jön, és éppen az el követett bűncselekmény miatt alkalmazott felelősségre vonástól reméli azt, hogy ez mások számára okulásul szolgál, és így megelőző hatása lehet. Az ügyészség azokban az ügyekben teljesítheti bűnüldözési feladatát, amelyekben kézre kerítették a tettest. A n yomozást az ügyek túlnyomó többségében nem az ügyész végzi, hanem a más által végzett nyomozás törvényessége fölött gyakorol felügyeletet. Ennek keretében az ügyészségnek az is dolga, hogy a nyomozás befejezése után a vádemelés kérdésében foglaljon állást. 1997ben több mint 106 ezer ilyen ügy érkezett, ezeknek a 67 százalékát 15 napon belül dolgozták fel az ügyészek, 17 százalékát 30 napon belül - ez együtt több mint 84 százalék. Az év végén, tehát december 31én 2439 ügy volt ügyészi kézben elintézetlen - ez kevesebb, mint két heti érkezés. Ez megengedi azt a kijelentést, hogy az ügyészség számottevő ügyhátralék nélkül végzi el a feladatát. A büntetőigazságszolgáltatással kapcsolatos, közelmúltban is megfogalmazott bírálatok egy része a büntetőeljárások e lhúzódásával függ össze. Az ügyészség - erről szeretném biztosítani a tisztelt Országgyűlést és a választópolgárokat is - a jövőben még inkább arra törekszik, hogy a nyomozás során minél hamarabb megalapozott és törvényes érdemi határozat szülessen, időben sor kerüljön a vádemelésre, és az ügyészi közreműködés segítse a törvényes és megalapozott ítélet meghozatalát. Hadd szóljak röviden a váderedményességről! Az elmúlt évben ez 94,6 százalékos volt, a korábbi évekhez képest ez némileg csökkent. Hadd tegyem fel a kérdést: jó volna a 100 százalékos váderedményesség? Annyiban talán, hogy a vád minden esetben törvényes és megalapozott volt, és nagyobb lehetne az ügyész sikerélménye. De én nem szeretnék olyan országban élni, ahol a váderedményesség 100 százalékos , mert ez kétséget ébresztene a tekintetben, hogy Magyarországon független bíróság ítélkezik. Az nem zárható ki, hogy a bizonyítékokat az ügyész és a bíró eltérően értékeli; mint ahogy az sem zárható ki, hogy az első fok és a másodfokú bíróság eltérően ért ékeli a bizonyítékokat; de az sem, hogy egy bonyolult jogi kérdést másként ítéljenek meg - ez kiváltképpen lehetséges egy átalakulóban vagy formálódóban lévő ítélkezési gyakorlat esetén. Az imént szólt arról az igazságügyminiszter úr és más is, hogy több mint negyven új büntetőtényállást vezettek be a magyar anyagi büntetőjogban. Kérem szépen, egy törvényi tényállásnak a megfogalmazása és ebben a teremben történő megszavazása, hivatalos lapban való kihirdetése még távolról sem jelenti ennek a törvényi rend elkezésnek a valóságos életét: azt meg kell tanulni, és meg kell tanulni alkalmazni!
