Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 9 (343. szám) - "Az ország közbiztonságáról" szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
1177 következik, kereken 30 milliárd jut a következő két évre, amiből következik, jövőre 15 milliárd többlet lesz. De ki hiszi ezt el, ki hiheti ezt el? - lévén, hogy a kormány reflexei a forintkérésekkel kapcsolatban a belügyminiszter urat is bizonyára meg lepték. Magam 15 milliárdot mondtam rendkívüli összegnek, természetesnek tartom, hogy a belügyminiszter úr 12,5et mondott - nem mondhatunk egyformát. (Derültség az MDF soraiból.) Azonban az erre való kormányreagálás kifejez egy mentalitást, egy felfogást, és lehet, hogy háborgást vált ki önökből, kormánypárti képviselőkből, de az a gyakorta tapasztalható kormányzati középszerűség tipikus megnyilvánulása volt. (Taps az MDF soraiból.) Hogy mennyire volt tisztában a kormány a helyzettel, mennyire nem, engedjé k meg, hogy idézzek egy hivatalosnak tűnő, 1995ből való megállapítást: a bűnözésnek a korábbi években viszonylagosan csökkenő tendenciája megváltozik, és fennáll a veszély, amennyiben hatékonyabb lépések, ráfordítások nem történnek, sokkal rosszabb helyze t alakul ki. Ez 1995ben hangzott el. Nem hiszem, hogy azt kellene elfogadni indokként, hogy nem volt tisztában a kormány a helyzettel, bár az az ominózus, sokat idézett miniszterelnöki mondat erre is utalhat, mármint hogy rádöbbent a közbiztonság kialakul t viszonyaira. Arra hívom fel a figyelmet, tisztelt Ház, hogy ebben a helyzetben nagyon sok mindenről lehetne szólni; én egyet emelek ki, mégpedig a potenciális bűnözői kör növekedését, az eseti bűnözést. Nem kell tartani a rendőrtől, nem kell a büntetéstő l sem tartani, még a vegzálástól sem kell tartani. Egy rosszul ellátott rendőrség bűnüldözési ambíciója soha nem olyan, mint egy olyan rendőrségé, amely érzi, hogy gondoskodnak róla, ezért válik az amatőr bűnözés - a roppant veszélyes amatőr bűnözés - mind ennapi jelenséggé, és elérkeztünk arra a határra, amikor már szokványos módon - koncepciókkal, többéves programokkal, netán egy koordinációs bizottsággal, erre nagy kedvet mutat a kormány - ebben a kérdésben megoldást lehetne elérni. Ú gy hiszem, az az erénye a rendőrségnek, hogy centrálisan felépült szervezet, legalábbis bizonyos felfogások szerint, szintén megroppanni látszik. Én például a magam részéről egyetértek, mondjuk, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság létrehozásával, ha tudom, hogy megfelelő módon illeszkedik az általános bűnüldözési gyakorlatba. Mivel erről nincsenek tárgyszerű, közvetlen ismereteim, ezért arra hívom fel a figyelmet, nagyobb baj támad abból, ha nem illeszkedik, mintsem bárki gondolná. Párhuzamos szervezetek műk ödtetése - szervezéstani alapelv - nagy hiba, ha nem így van, akkor rendben van. De mit fejez ki az, hogy itt főkapitányságonként van a költségvetés elkészítve, úgy szerepel, és mi értelme van ennek? - ezt zárójelben kérdezem. Annak mi értelme volt, hogy i tt valaki javasolta, szocialista képviselő, és megszavazták, hogy a KBI az ORFK helyett kapjon többet, és most olvasom az újságban, hogy a KBItől visszateszik az ORFKhoz?! (Dr. Sepsey Tamás: Ez a szakszerűség!) Ki beszél itt bele a dolgokba, és főleg mil yen nívó érvényesül itt az ügyek eldöntésénél? Higgyék el, mindennemű pártelfogultság nélkül, akik belül vannak a tojáson, azok is elismerhetik, hogy itt valami nincs rendben, ezzel a kettős irányítással sincs rendben. Bármilyen szervezet azonnal alkalmazk odik, hol a miniszterhez, hol a belügyminiszterhez. Nem felismert dolog - ismét utalok a szervezetirányításra , hogy a hierarchizált szervezetek csak egyszemélyi irányítást viselnek el? Hogy a sodródás, helyezkedés, alkalmazkodás feltételeit sem kell megt eremteni, akkor is, ha a rendőri vezetők ezt nem teszik?! De tehetik ilyen körülmények között, és az bizony nagy szervezésvezetési hiba! Szólni kellene a határőrizetről, csak egy mondat: korán szűnt meg a sorozott állomány. Biztos vagyok benne, korán szünt etik meg. Lehet professzionista határőrizet, de szükség lenne még tovább a sorozott állomány segítségére. Úgy hiszem, hogy ebben ismét nem megfontolt a döntés. Hölgyeim és Uraim! Megoldás kell! A megoldásnál tisztelettel javaslom, hogy 15 milliárdot, 12,5 milliárdot, nem tudom mennyit, a parlamenti többség kényszerítsen ki a kormánytól. Itt elhangzottak a részelemei, nálam biztosan precízebben ismerik a Belügyminisztérium munkatársai ezt az összeget, én a 15 milliárdban azonban, az elmúlt évek során szerzet t tapasztalat miatt, nem
