Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 3 (342. szám) - Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - MOLNÁR GYULA (MSZP):
1058 A másik javaslatunk egy fontos, látszólag részle tkérdésnek tűnő ügyletre vonatkozik, amely talán szebbé teheti a törvényt. A törvényjavaslat rendszeresen hivatkozik a helyes gyógyszergyártási, helyes laboratóriumi gyakorlatra mint EUnormatívákra. Azt javasoljuk, hogy ez a dolog egy hivatkozással szerep eljen a törvényjavaslatban, és majd később, a zárórendelkezések között kapjon egy esetben a kormány, egy másik esetben pedig a népjóléti miniszter felhatalmazást arra, hogy ezt saját rendeletében hirdesse ki. Ezáltal eleget tudunk tenni annak az európai un iós elvárásnak, hogy ezek a tételek szerepeljenek a magyar jogrendszerben. Egy másik - látszólag jelentéktelen - ügyre is szeretnék kitérni, majd utána a legjelentősebb módosításról szólnék. Ez pedig az, hogy két évben szabályozná a gyógyszerengedélyeztet ési eljárást ez a törvény. Az EUnormatíva jelenleg 210 nap. Azt tudjuk, hogy Magyarország törekszik az Európai Unióba, megkezdődnek a tárgyalások; az európai uniós tagság esetén át kell vennünk ezt a 210 napos szabályt. Ehhez képest most azt javasoljuk, h ogy fokozatosan próbáljunk közelíteni ebbe az irányba, és nem két évben, de nem is 210 napban, hanem a közötte lévő egy évben határozzuk meg az engedélyeztetési eljárást. (10.50) Tisztában léve persze azzal, hogy mindeközben meg kell erősíteni az engedélye ző hatóságokat, hogy képesek legyenek ezeknek az esetlegesen megnövekedett pluszfeladatoknak az ellátására. Ebben a szakaszban a legkényesebb és valószínűleg a legtöbb vitát kiváltó rendelkezések lehetnek a gyógyszerkiskereskedelemmel kapcsolatos kérdések . A bevezetőmben, az első szakasz vitájánál már említettem azt, hogy úgy gondoljuk, úgy látszik, hogy a törvény egyszerre próbálja meg a legszigorúbb EUnormatívákat alkalmazni saját maga számára olyan formában, amely ma még az Európai Unió egyik tagállamá ban sem gyakorlat, és úgy tűnik, hogy ezzel Magyarország túlságosan előreszaladt a saját maga szabályozásában. Egyfelől tehát teljes egészében megszünteti a gyógyhatású készítmények körét, ezáltal átminősíti őket gyógyszerré és bekerülnek a gyógyszertárakb a a gyógyszerészek mögé, másik oldalról pedig teljes egészében kizárja, hogy a nem vényköteles gyógyszerek megjelenhessenek esetlegesen máshol is, mint a gyógyszertárak - még egyszer mondom - gyógyszerész mögötti része. Ha Magyarországon mind a két szabály ozás érvénybe lépne a következő időszakban, ez azt jelentené, hogy mind a vitaminok, mind a ma még gyógyhatásúnak minősülő készítmények - tehát a gyógyteák - is bekerülnének a gyógyszertárakba a gyógyszerészek mögé. Azt gondoljuk, hogy ebben kellene valami lyen egyensúlyt megtalálnia a törvénynek. Lehet az egyik egyensúlyi pont az a gyógyhatású készítmények ügyében, hogy hosszabb átmenetet, valamifajta más típusú szabályozást teszünk elfogadhatóvá, vagy pedig - és ezt sem tartom annyira eretnek gondolatnak - adott esetben megjelenhessen az az elv Magyarországon is, hogy akár a gyógyszertárak nyitott polcában, akár az erre kijelölt más, szintén az ÁNTSZ által ellenőrzött kereskedelmi egységben a nem vényköteles gyógyszerek egy bizonyos körét, amit esetlegesen maga a népjóléti miniszter határoz meg, és ebben, még egyszer mondom, lehetséges az, hogy ez a kör nem más, mint amit ma gyógyhatású készítménynek mondunk, hiszen, hölgyeim és uraim, egy jelentős kör át fog kerülni a gyógyszerek kategóriájába...! Elképzelh ető tehát, hogy nem vényköteles gyógyszerként ma csak a gyógyhatású készítményeket nevezzük meg, amelyek nyitott polcon válnának árusíthatóvá a gyógyszertárakban. Ez jelenik meg. Tisztában vagyok a szakmai kifogásokkal, ezért is nyújtottuk be azt a módosít ó indítványt is, amit Nagyiványi Zoltán képviselőtársam felemlegetett előbbi hozzászólásában, miszerint mindeközben párhuzamosan kell azzal foglalkozni, hogyan és miképpen lehet a betegtájékoztatást erősíteni, hogyan és miképpen lehet Magyarországon azt a gyógyszerkultúrát javítani, ami ma még nyilvánvalóan nem teszi lehetővé azt, hogy a nem vényköteles gyógyszerek valamilyen része úgy váljon hozzáférhetővé az állampolgárok számára, hogy esetlegesen valamilyen személyest kárt ne okozhassanak.
