Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 2 (341. szám) - Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának elnapolása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DÖGEI IMRE (FKGP):
1016 Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának elnapolása ELNÖK ( dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! A következő napirendnél hasonlóan feltételes módban kell fogalmaznom, mert bár számos előterjesztő van, egyikük sincs jelen. Csak a rend és a jegyzőkönyv kedvéért említem meg, hogy soron következne az országgyűlé si képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája . Miután az előterjesztők nincsenek itt, ezért e kérdés tárgyalására sem kerül sor a mai nap során. Napirenden kívü li felszólalók: ELNÖK (dr. Áder János) : Ezek után további tennivalók már csak a napirend utáni felszólalásokkal kapcsolatban vannak. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Dögei Imre képviselő úr, Független Kisgazdapárt. Megadom a szót, a Házszabály ren delkezései alapján ötperces időkeretben. DÖGEI IMRE (FKGP) : Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásomnak azt a címet adtam: "Cinkos, aki hallgat." Ezzel próbálom ecsetelni újra és újra ennek az általam nagyrabecsült üzem nek... - amely magában foglalja az alábbi települések lakóinak munkahelyteremtését: Törökszentmiklós, Kengyel, Tiszatenyő, Tiszapüspöki, Fegyvernek, Örményes, Tiszabő, Tiszabura, Tiszaroff térségének lakóit. Hisz az ezekről a településekről származó - csúc sidőben 12001300 foglalkoztatott - dolgozó közül a felsorolt településekről 4500 fő ebben az üzemben keresi meg mindennapi kenyerét. Tehát e mezőgazdasági jellegű üzem - baromfifeldolgozó üzem - bezárása ezen felsorolt személyek háromszorosát vagy négys zeresét érinti. Nem véletlenül kardoskodok én ezen üzem bezárása ellen, hisz én is 27 esztendeig dolgoztam itt, ismerem az üzem szakgárdáját, és kétségbe vannak esve. Könnyes szemmel vették tudomásul ezt a drákói intézkedést. Nem arról akarok vitatkozni az illetékes minisztériumokkal, hogy kié lesz ez a cég, kinek a tulajdonába ment át, meg hogyan, hanem az ellen emelek szót, hogy az ott dolgozó munkások kezéből vették ki a lehetőséget, a megélhetést, a mindennapi kenyeret. Mert a felsorolt indokok - amelye ket csak magyaráznak, de nem tudnak megmagyarázni - elfogadhatatlanok. Hisz ilyen adottságú üzemek az országban még számosan vannak: gondolok itt Békéscsabára, Orosházára, Debrecenre vagy a Budafoki Baromfifeldolgozó Vállalatra, hisz ez teljesen a főváros szívében működik. Amikor a mezőgazdaság ilyen vert helyzetben van, egy kitörési pontot mindenképpen hagyni kell számára, hogy a magyar mezőgazdaság megkezdje azt a folyamatot, hogy ebből a vert helyzetből kiláboljon, és eredményesen meg tudja valósítani a zt az elképzelt célt, hogy a magyar mezőgazdaságnak meg kell erősödni. Éppen ezért nagyon csodálkozom a szakszervezet hallgatásán. Csodálkozom azon, hogy a megye országgyűlési képviselői - rajtam kívül - miért hallgatnak. Miért hallgatnak a munkástanácsok képviselői az üzemben, hisz a saját sorsukról van szó?! Az én tapasztalataim szerint az a kiváló dolgozógárda, amely olyan összeszokott tulajdonsággal rendelkezik politikailag és szakmailag egyaránt, ezt a helyzetet nem hagyhatja szó nélkül. Nemcsak sírni kell, hanem ezért tenni is kell valamit! Éppen ezért az összefogás itt olyan megoldást tud teremteni, ami ennek az üzemnek a bezárását lehetetlenné tudja tenni. Innen, a parlamentből is kérem, hogy tegyenek olyan határozott lépést az ott dolgozó emberek, h ogy ezt a
