Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
3164 tartalmaztak. Ahhoz, hogy az egészségügy biztonságosan, de legalább a mai szinten működni tudjon, ahhoz több pénz kell, mint amit a Pénzügyminisztérium erre az utóbbi időben szánt. De úgy is fogalmazhatunk, hogy másfajta finanszírozási rendszerr e van szükség. A kérdés természetesen mindig csak az, hogy ki és milyen mértékben állja a számlát. Nos, a javaslat szerint a számlát a következő évben is hasonlóképpen álljuk majd, mint az előzőekben, csak némiképpen többet. De hangsúlyozom, erre feltétlen ül szükség van ahhoz, hogy a jelenlegi szint tartható legyen. Befejezésül már csak egyetlen mondat: a következő időszak legnagyobb kihívásának és feladatának látom az egészségügy finanszírozásának átalakítását, amely meg nem spórolható, de mindaddig elkerü lendő, ameddig nem látjuk tisztán, mire érdemes a jelenlegit felcserélni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Boross Péter képviselő úrnak, MDF, akit Pusztai Erzsébet képviselő asszony követ, az MDNPből. DR. BOROSS PÉTER (MDF) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Olyan kérdés került napirendre a társadalombiztosítási költségvetéssel kapcsolatban, amely körül gyűrűző gondok évtizedekre nyúlnak vissza, oka van mindennek. Valóban igaza volt az előtte m szóló kormánypárti képviselő asszonynak, nincs reform, ez nem reformköltségvetés, és egyáltalán lehetségese reform - egyáltalán ezen a sokat emlegetett nagy rendszerek reformján, keretén belül tulajdonképpen mi is volna a teendő? Én azt hiszem, még igén yes feldolgozása sincs azoknak a problémáknak, amelyek ekörül gyűrűznek, hisz ezek egy része akár a magyar múltban keresendő. Bizonyára a tisztelt Házban sokan tisztában vannak azzal, hogy ez a társadalombiztosítás milyen múltra tekinthet vissza, mi történ t a múlt században e döntésben, ki volt Bismarck és miért tette, amit tett, és talán az is ismerős többnyire, hogy a húszas évek vége felé mi történt Magyarországon, amikor egy jelentős lépésben - a lakosság kis százalékát érintően természetesen - a társad alombiztosítás bevezetésre került. Mi történt azonban azokkal, akik társadalombiztosításban nem részesültek, és idősek voltak, tehetetlenek voltak és nem tudták már ellátni magukat? Volt egy modell, tisztelt Ház, az eltartási kötelezettség, amely teljesen más értelmet kapott családon és nagycsaládon belül valamikor, amely természetesen világszerte változott, módosult nagyon sokféle okból, de bizonyos evolúciót feltételezve ma hatékonyabban működhetne, ha nem történt volna az a sokféle rombolás, amely mélyen belenyúlt a családok életébe, szétszórta őket, kit vagyonától fosztott meg, kit elköltözésre kényszerített. Én nem akarom felsorolni, pusztán a téeszszervezés hatvanas évek fordulóján lezajlott, társadalmilag rendkívül káros hatását említem, amelyben azok a természetes kisközösségek, családi közösségek estek szét, ahol az eltartás természetes kötelem volt még, az eltartás erkölcsi kötelezettség volt még, de általános gyakorlat is. A dolog természete szerint a technika fejlődése mindig hoz változást, azonba n erről a tényről nem szabad elfeledkezni, hogy más egy evolúciós rendszer, és más egy szétrombolt nemzeti közösség, mint ami a mi múltunkban fellelhető, idáig gyűrűző problémával. Hisz emlékezni kell, amikor szobaszám szerint engedélyezett lakások építésé re kerülhetett csak sor... Azonban ez valóban történelem, és senki nem szereti, vagy legalábbis sokan nem szeretik nálunk az ilyeneknek az emlegetését, pedig a téma megértéséhez talán némelykor nem teljesen fölösleges. Kialakult Magyarországon - hozzá kell tennem, a korábbi korszakokban is - egy meglehetősen magas társadalombiztosítási fizetési, főleg munkaadói fizetési kötelezettség, és ebből jelentős többletek képződtek a nyolcvanas években, a nyolcvanas évek meghatározott időszakában. Amint tudjuk, azt e lnyelte az akkori költségvetés. Így valójában a társadalombiztosítás tartalék nélkül érkezett a rendszerváltoztatás időszakába. Ez a tartalék jó lett volna és jól jött volna, többek között a reformvégrehajtáshoz is kellett volna tartalék, azonban erre nem került sor.
