Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
3165 Mi a helyzet ma? Ott lappang, ismereteink mögött is megbúvik, valójában nem tudunk biztosak lenni semmiben, hogy mekkora az a feketegazdaság, mekkora az a gazdaság, amelyet nem tart nyilván senki, amelyre olyan becslések születnek - nem vagyok benne biztos, hogy jó becslések , hogy 30 százalékát is kiteszik. Nos, ha 30 százalékát is kiteszik, akkor ebből könnyű következtetést levonni, hogy hol van az a 800 ezer körüli munkaképes korban lévő, aki se nem munkanélküli, se nem foglalkoztatott. Hol van, hol szerez jövedelmet? Feltehetően legalábbis ennek egy része szerez jövedelmet, de társadalombiztosítást utánuk senki nem fizet, abszurd egyensúlyzavart előidézve az ellátások kialakult rendszerében. Persze, hogy a dolog teljes súlyának a feltárása é s valamiféle olyan megközelítése, ami legalább némi sikerrel kecsegtet, elmaradhatatlan lenne hét esztendővel - vagy a nyolcadik évbe lépve - a rendszerváltoztatás után, amellett, hogy úgy hiszem, mindenkinek felelősen tisztában kell lenni azokkal a nehézs égekkel és azokkal a bonyodalmakkal, amit egy ilyen feltáró munka jelent. De ebből adódik az az örökké ismételt kifogás, ami jogos, hogy túl magas a társadalombiztosítási járulék, a munkaadóknak indokolatlanul nagy terhet jelent, ennek következtében szabad ulnak a munkaerőtől. Ha szabadulnak a munkaerőtől, akkor az vagy átmegy a feketegazdaságba, vagy munkanélkülivé válik. És akkor ugyancsak nem lesz utána társadalombiztosítási kötelezettség; mint ahogy egyes munkaadók kétféle fizetést nyújtanak, az egyiket hivatalosan, az kicsi, a másikat zsebből, az nagyobb. A kicsi után teljesítik társadalombiztosítási kötelezettségeiket, a nagy után nem, ugyanakkor az ellátási körben az érintettek teljes mértékben benne vannak. Valahogy erre kellene legalább egy enyhítő, helyzeten könnyítő megoldást kitalálni, szigorral, érdekeltséggel, valahogy, netán tartalékképzéssel, annak kipróbálásával, hogy vajon a társadalombiztosítási terhek csökkentése mely szinten váltja ki a fizetési hajlandóságot, amikor már nem éri meg a jele nleginél nagyobb kockázatot jelentő feketefoglalkoztatás. Hatalmas dilemma, de a problémákat tulajdonképpen ez a tényező határozza meg. Lehet, hogy ebben a vitában nem jutunk eredményre, de a vitát megspórolni nem lehet, vagy az ilyen tárgyú gondolkodásban aktívan és nagyobb energiákkal részt venni, ezt úgy hiszem, hogy semmiképpen nem spórolhatjuk meg. Tisztelt Ház! Még egy kérdés ide tartozik, pusztán a költségvetés jellegét minősítve. Az állami költségvetés tárgyalásakor is felmerült, joggal felmerül itt is, mi az a lappangó hiány, amit hurcolunk magunkkal. Valami oknál fogva ittott egyegy robbanás jelzi, hogy itt látens módon egy jelentős hiány van, amire sem az állami költségvetés, hozzá kell tennem, sem ez a tbköltségvetés nem nyújt fedezetet. Menny i lehet ez a lappangó hiány? Ha azt halljuk, hogy tízmilliárddal eladósodott ez a szervezet, hogy húszmilliárddal eladósodott valamelyik másik szervezet - magam ezt az óriási összeget olvastam az orvosi ügyeleti díjakkal vagy egészségügyi ügyeleti díjakkal kapcsolatban , aztán mennyi potenciális hiány van az önkormányzatoknál kifizetetlen számlákban, állami kötelezettségek nem teljesítésében és sok mindenben, a kérdés úgy merül fel, hogy a mindenkori és minden költségvetésre érvényes normáknak - a hiteless égnek és nem folytatom tovább, mert mindenféle pénzügyi tanfolyamon ezt az első órán tanítják - megfelel vagy nem felel meg mind az állami költségvetés, mind ez a költségvetés. (12.10) Nem hiszem, hogy nagy kockázatot lehet vállalni. Vagy egészen addig, am íg sok tízmilliárdos, egyesek szerint százmilliárdos évi lappangó hiánnyal kell számolni, addig e számvetések a hitelesség követelményének egyszerűen nem felelhetnek meg! A nyolcvanas években a társadalombiztosítás többletét elszívta a költségveté s. De milyen helyzet alakult ki mára, immáron évek óta? Az állami költségvetés valamilyen hiányt feltételez. Úgy tervezzük, hogy a hiány, általában a hiány a GDP 3,2 százaléka - tavaly volt egy ilyen szám, ami ugyan némileg emelkedett, de hát akkor boldogo k voltunk, mert majdnem Maastricht... , ebben az évben 4,9 százalék, gondolom, azért, mert az sokkal kisebb, mint az 5. Ezek a költségvetési hiányok megjelennek, és különböző érvelések támasztják alá, hogy miért nem lesz ebből egyensúlyzavar, miért jó, ho gy így van, és akkor sajátos fióknak használjuk a társadalombiztosítás költségvetését,
