Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 24 (302. szám) - Az agrárgazdaságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
924 Az agrárágazat, a mezőgazdaság, a mezőgazdaságban dolgozók... - ez nem egy egyszerű ágazat, már több előadó elmondta: a biológiai törvényszerűségek sokkal nagyobb kockázati veszélyt rejtenek az agrárágazatra, mint bármely más ágazatra, a társadalomra nézve, és épp ezért sokkal érzékenyebb is a problémákra. Gróf Teleki Pál mondta, hogy aki a földet műveli, az az országnak tesz szolgálatot. Úgy érezzük, hogy ez a mondás, amely több mint fél évszázada hangzott el, még inkább igaz a mai időszakra, hisz ma, amikor az árbevétel után csak egypár százalékos a jövedelemtermelő képesség - sokkal kevesebb a jövedelemtermelő képesség az agrárágazatban, mint bármely más ágazatban , fokozottan kell ügyelni azokra az emberekre, akik ilyen alacsony jövedelemtermelés mellett is vállalják a földművelést, az állattenyésztést, az agrárgazdaságban való részvételt. Meg kell becsülni ezeket az embereket! (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) Első kérdésként azt tesszük fel, hogy ez a viszonylag nyúlfarknyi, 9 paragrafusból álló törvényjavaslat képese megfelelni annak az elvárásnak, ami a nemzeti agrárprogram vi tája során megfogalmazódott itt, a felsőházi teremben és az ország több pontján is, ahol az agrárium résztvevői, az agrárképviselők tanácskoztak. Higgyük el, hogy 1997 talán valóban az agrártanácskozások éve abból a szempontból, hogy véleményem szerint val óban minden érdekképviselet, párt - akár kormánypártiak, akár ellenzékiek - kifejthették a véleményüket, és ki is fejtette azt természetesen az agrárium minden résztvevője. A kérdés az, hogy az itt megfogalmazott vélemények hogy jelennek meg majd az agrárg azdaságról szóló törvényben, és hosszú távon hogy hatnak majd az agrárgazdaság szereplőire. Sajnos, azt kell mondani, hogy a Független Kisgazdapárt az ott elért eredményekhez képest visszafejlődésnek tartja az itt 9 paragrafusban elmondottakat, hisz ott vi lágosan megfogalmazódott - egyedül a termőföld tulajdonlásának kérdésében nem tudott kialakulni konszenzus, az összes többi kérdésben végső soron kialakult a társadalmi közmegegyezés , hogy az agrárágazat nem egy ágazat a nemzetgazdaság ágazatai közül; pé ldául a mezőgazdaságban élők nem egy egyszerű szakma képviselői, egy hivatás gyakorlói, hanem egy életforma megtestesítői. Mi - egy kicsit patetikusan - talán azt mondhatnánk, hogy a nemzet megtartói voltak, és talán hosszú ideig - bízunk benne - lesznek i s a mezőgazdaságban élők, a gazdák, mert valóban igaza van gróf Teleki Pálnak ma is: aki a földet műveli, az az országnak tesz szolgálatot - a legnagyobb szolgálatot talán ők teszik. (12.30) Nézzük tételesen végig! Itt hallottunk má r a preambulumról, a bevezető kicsit dagályosságáról, hosszúságáról. S valóban, az 1. §ból - amikor a bruttó hazai össztermék, a GDP évenkénti növekedési ütemével arányosan növelt összegű támogatásról ír a törvényjavaslat előterjesztője - hiányzik a 2,5 s zázalék, amely a nemzeti agrárprogram vitája során társadalmi közmegegyezésként megszületett. Ez a 2,5 százalék nincs benne! További problémának tartom: mivel az 1998. évi bázishoz viszonyítaná, ezt úgy veszi, mintha kiindulási startállapot lenne. Tehát gy akorlatilag akkortól, 1998. január 1jétől kezdődne - ha ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül - a kiindulási alap. Kérem, az agrárolló az utolsó nyolctíz évben úgy szétnyílt, hogy nem vehetjük ezt kiindulási alapnak, stagnálásnak, hanem az agrárágazatna k sokkal nagyobb, tehát pozitív megkülönböztetést kell kapnia évekig, s ezt meg kell értenie a társadalom többi szereplőjének is. Mivel lemaradott, mesterségesen kevesebb támogatást kapott az agrárágazat, ezért most - éppen az Európa Unióhoz való csatlako zás miatt - sok ágazatban a kvóták igenis nagyon fontosak lesznek, hogy most, a hátralevő években ez az ágazat fejlődni tudjon. De sajnos a szarvasmarhatenyésztéstől kezdve más szakágazatokig nem azt tapasztaljuk, hogy a tisztelt kormányzat és a társadalo mnak azok az erői, amelyek beleszólhatnak gyakorlatilag az ágazatok fejlesztésébe, megkülönböztetett figyelmet fordítanának rájuk! Most a magyar társadalomnak az lenne az érdeke, hogy a magyar mezőgazdaság, a magyar élelmiszeripar a többi ágazathoz képest sokkal jobban tudjon fejlődni, több
