Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 24 (302. szám) - Az ülésnap megnyitása - A menedékjogról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ):
894 szerveinél a hatósági feladatokat odavezényelt rendőrtisztek látták el, és látják el ma is. E fordulat értékét némileg lerontja, hogy ennek fejében a menekültügyi szerv döntése ellen nincs helye fellebbezésnek, és az eddigi tapasztalato k alapján nagyon is kérdéses, hogy a bíróságoknak módjukban álle majd érdemben felülvizsgálni az oltalmat keresők ügyét. Ráadásul a repülőtéri eljárásban a bírósági felülvizsgálatnak a kiutasítás végrehajtására nincs is halasztó hatálya. Ez az egyik olyan pont, amelyet az ENSZ menekültügyi főbiztossága ezen a héten is kifogásolt. A másik ilyen pont pedig az, hogy a törvény néhány esetben a hazai rendészeti törvények általános normája szerint hatósági mérlegelés tárgyává teszi, hogy a menedékjogot megadjae vagy nem. A genfi egyezmény ilyen mérlegelést nem ismer. Akit az egyezményben foglalt okból üldöznek, annak biztosítani kell a menedékjogot, kivéve, ha befogadása előtt súlyos, nem politikai bűncselekményt követett el. Az egyezményt a magyar törvény nem f ejelheti meg további feltételekkel. Végül erénye a törvénynek, hogy kitér a társadalmi szervezetek szerepére a menekültek ellátásában, életkörülményeik figyelemmel kísérésében. Gyengéje viszont, hogy nem mondja ki: a menedéket kérő az eljárás során jogi se gítséget vehet igénybe, így civil szervezetek ingyenes jogsegélyszolgálatát is. E hiányosságok egy részét módosító indítványokkal meg lehet szüntetni, feltéve, ha az előterjesztő olyan fogékonynak mutatkozik az ez után benyújtandó módosító indítványokra, a milyen készséggel fogadta a javaslatokat a törvény előkészítése során. Amin sajnos már nem lehet segíteni, az az, hogy a jelen törvény előterjesztésével egyidejűleg nem került sor az idegenrendészeti törvény módosítására, holott az idegenrendészeti törvény nek számos olyan rendelkezése van, amely tartósan kilátástalan helyzetbe hozza a kényszerű módon Magyarországon tartózkodó külföldieket, azokat például, akiket nem üldöztetésük miatt, hanem technikai okokból nem lehet kitoloncolni, például mert nincs és ne m is szerezhető be számukra úti okmány, vagy mert időközben megszűnt az az ország, ahonnan idekeveredtek. Ők továbbra is jogállás nélkül fognak ingázni az idegenrendészeti közösségi szállás és az idegenrendészeti őrizet között mindaddig, amíg nem sikerül á tszökniük Ausztriába. Az idegenrendészeti törvény módosításának elmaradása ugyanis nemcsak embertelen helyzeteket teremt, nemcsak ellentétes az állampolgári jogok országgyűlési biztosának ajánlásaival és a kormányzat ígéreteivel, de ráadásul olyan helyzete t tartósít, hogy a hatóságok sem reménykedhetnek másban, mint abban, hogy a jogállás nélküli külföldinek sikerül továbbszöknie. Az, hogy a múlt évben 2500 külföldi tűnt el az idegenrendészet rendszeréből, elszomorító adat, de még elszomorítóbb lenne, ha ne m tűntek volna el, és most nem néhány százan, hanem sok ezren vergődnének a határőrség közösségi szállásain. Az, hogy a törvény hogyan fog működni, elsősorban az eljárásokban részt vevő hatóságokon múlik, de múlik egyúttal a társadalmon is. A menekültekhez , a védelmet keresőkhöz, sőt általában a migráció jelenségéhez való viszony ugyanis morális, hogy ne mondjam, világnézeti kérdés. Nem mintha bárki tagadná, hogy a külföldiek befogadásakor mérlegelni kell az ország teherbíró képességét, a közbiztonsági szem pontokat és így tovább, de az idegenekkel kapcsolatos elutasító magatartásban többnyire sokkal több az atavisztikus rettegés az idegenségtől, a kockázat felnagyítása, mint a racionális megfontolás. Az idegenellenesség az elmúlt évtizedben világszerte a dis zkreditált, nyíltan nem képviselhető rasszizmus racionálisnak és civilizáltnak álcázott pótlékává vált. Korunk nacionalista szélsőjobboldalának internacionális ideológiája az idegenellenesség. NyugatEurópá ban azonban a nacionalista tömegmozgalmakkal liberális szabadság- és befogadáspárti tömegmozgalmak szegültek szembe, és a menekültekkel kapcsolatos megszorító intézkedéseket éles társadalmi viták követték. Veszélyes dolog egyébként a megszorító intézkedése kre pozitív példaként hivatkozni. Németországban 1996ban a megszorító intézkedések nyomán már "csak" 26 ezer új menekültet fogadtak be, Magyarországon 64 személyt. A hatóságok, különösen a rendészeti hatóságok mindig hajlamosak arra, hogy a jogszabályokat megszorító, és ne jogbiztosító jelleggel használják. E hajlamot a közvélemény, a véleményt formálók
