Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 24 (302. szám) - Az ülésnap megnyitása - A menedékjogról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ):
891 évek elején, amikor is - valljuk meg - egyéni döntésekkel kellett helyzetekben kiigazodni és kiigazítást adni. Ennek belső kátéjának összeállítása, azt hiszem, akkor sem felesleges, ha meg vagyunk róla győződve - vagy reményünk legalábbis a megszokottn ál erősebb , hogy ilyenre nem kerül sor. Hangsúlyozom még egyszer, az előttem szóló képviselőtársam által felvetett problémákon túl a törvény egyes szakaszaiban lehet polemizálni, s az majd a részletes vitában bizonyára előtérbe kerül, hogy mikor kell és mikor lehet megtagadni; hogy a beutazási és tartózkodási tilalom alatt álló esetében a "kell" vagy a "lehet" a helyes fogalmazás. Én úgy hiszem, érdemes rajta gondolkodni, s ennek megfelelően esetleg módosító javaslatot előterjeszteni. Egy dologra azonban nagy hangsúlyt szeretnék helyezni a törvény szövegéből adódóan is - talán némileg markánsabb megfogalmazás is szükségeltetik : ez a menedékes státus elbírálásával kapcsolatos kormányfeladat. Ami gyakorlatilag feltételezésem szerint annyit jelent, hogy a k ormány jelöli ki azt az országot, ahonnét menedékest befogad, megállapít egy ilyen helyzetet, s akkor onnan menedékesek jöhetnek. Nem olyan egyszerű dolog ez, és úgy hiszem, hogy a kormánynak ez a feladatköre talán vitatható is, és nem azért, mert a súlya nem a kormány elé való, hanem mert feltételezésem szerint nem ebben a műfajban gyakorlott a kormány. (9.50) Ez elgondolkodtató. Nem jelent alapvető kifogást, de rendkívül felelős döntés. Ha ez kormánydöntés, akkor ez nyilvános döntés, vagy nyilvánosságra k erülő döntés, a kormány ítéletet kell hogy mondjon egy másik ország belállapotairól, ami, azt hiszem, megfontolandó abból a szempontból, hogy ez milyen kockázattal jár. A törvény ugyanis kikényszeríti ezt. Államok és kormányok, ahol ilyen állapotok kialaku lnak, mindig tagadják, hogy náluk ilyen állapotok vannak, és a magyar kormánynak minősíteni kell azt. Ennek reakciói talán nem szerencsések lehetnek adott esetben. Itt én egy újabb megfontolást javasolok, hogy kelle ezt kormánykörben és a kormány döntési rendszerében feltétlenül ráruházni, mert egy idejekorán kimondott ilyen természetű döntés bizony okozhat ilyen vagy olyan, amolyan problémákat a nemzetközi kapcsolatokban. Nem kívánom untatni a tisztelt Házat azzal, hogy amikor nagyhatalmak között sem volt teljes egyetértés Horvátország elismerésével kapcsolatban, akkor az nálunk és itt milyen jó volt, hogy, mondjuk, a kormánynak nem kellett ebben a kérdésben állást foglalni. Tisztelt Ház! Én egy jól szerkesztett törvényt találtam itt, é s helyeslem a törvény tendenciáját, minőségét. S ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni annyi rosszul szerkesztett, nagyon is vitatható, nívójában legalábbis erősen vitatható törvényjavaslat mellett. Ez az elismerés, úgy hiszem, az előterjesztőnek kijár. Köszö nöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : Soron következik Kőszeg Ferenc képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége. Őt követi Pozsgai Balázs, Magyar Szocialista Párt. Megadom a szót Kőszeg Ferenc képviselő úrnak. KŐSZEG FERENC (SZDSZ) : Elnök Úr! Ti sztelt Ház! A pogányságról a kereszténységre áttérő magyarságot Szent István király a más országok fiainak befogadására intette: "Megparancsolom neked, fiam - oktatta Imre herceget , hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsd és becsben tartsad, hogy nála d szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak." A menekültekről és a menedékjogról, a rászorulók befogadásáról szóló jogszabály tárgyalása szinte kötelezően István király törvénynek számító intelmeivel kezdődik. Jóllehet az intelmek híres hatodik szakasza inkább a privatizációs törvény vagy a külföldiek földtulajdonáról szóló törvény
