Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 24 (302. szám) - Az ülésnap megnyitása - A menedékjogról szóló törvényjavaslat általános vitája - LUSZTIG PÉTER (MSZP):
887 tisztelt képviselőtársaim, közel 140 ezer menekült és menedékes gondjáról, problémáiról kellett gondoskodni! Sokszor és talán joggal bíráljuk a hatóságokat, de amikor egyegy ilyen nagy jelentőségű, emberek életét, létfel tételeit komolyan érintő és állampolgárok széles körét is érintő törvénytervezetről beszélünk, akkor az elismerésnek is hangot kell kapnia. A menekültkénti elismerésre irányuló, államtitkár úr által is említett, közel 6000 - egészen pontosan 5892 - eljárás sal szemben mindössze 24 esetben került sor a bírói út igénybevételére, és vannak csodák: a bíróság minden esetben a határozatokat helybenhagyó döntést hozott, ami, úgy gondolom, minősíti a szervezet munkáját. Tisztelt Képviselőtársaim! Miért volt szükség ezen adatok ismertetésére? Többek között azért, mert az ügyforgalmi adatok jelzik azt, hogy milyen feladatokat oldott meg az adott hatóság, másrészt pedig a civillé vált elsőfokú szakhatóság fog a jövőben közreműködni az idegenrendészeti eljárásokban is. A z 1993. évi LXXXVI. törvény módosítására vonatkozó javaslat szerint a központi menekültügyi szerv lesz az, amelynek kötelessége lesz megítélni, hogy a tartózkodás törvényes feltételeivel nem rendelkező külföldire nézve fennállnake azok az emberi jogi akad ályok, amelyek miatt őt az idegenrendészeti hatóság országunk területéről nem fordíthatja vissza vagy kiutaztatását ugyanezen okból nem lehet végrehajtani. Jelentős feladat vár tehát a tervezet szerinti, most már egyfokúvá vált központi eljárás központi ha tóságára, mert jelen kell lenni azokon a pontokon, ahol a menekült, menedékes vagy befogadotti jogállásra vonatkozó kérelmet elő lehet terjeszteni. Hatósági jogkör ellátása mellett működtetnie kell a befogadóállomásokat, hiszen azok a törvénytervezet szer int megmaradnak, és feladatuk lesz, hogy a kérelmezőknek, menekülteknek, menedékeseknek és a befogadottaknak a kérelem elbírálásáig átmenetileg szállást és ellátást is nyújtsanak. Államtitkár úr említette, és nagyon helyesen a törvényjavaslat is kiemelt he lyen foglalkozik a menekültügyi eljárásban közreműködő civil szervezetekkel. Az előkészületek során ugyancsak több oldalról felmerült, hogy a civil szervezeteknek hatósági jogosítványokat is kellene kapniuk. Véleményem szerint a törvénytervezet helyesen - Európa és a világ minden országában alkalmazott megoldással azonos módon - a hatósági feladatokat állami szervekre bízta, ugyanakkor nem vitatja, sőt, mint említettem, kiemelt helyen fogalmazza meg a civil szervezetek közreműködési lehetőségét; hozzátéve e gyébként, hogy a világon mindenhol civil szervezetek - legalábbis a fejlett világban - működnek közre e nagyon fontos kérdés megoldásában. A menekültügyi szervezeti rendszer kialakítása érinti a civil szervezetek mellett az önkormányzatokat is, hiszen a te lepülési önkormányzatok jegyzőjének igen fontos szerepe lesz az ellátások folyósításában. Annak, aki képviselőtársaim közül ilyen, menekültek által lakott területen él - például Baranya megyei képviselőként jól ismerem Harkány nagyközség problémáit , nem kis gondot okoz ezeknek az ellátásoknak a folyósítása, méghozzá úgy, hogy ne váltsa ki más - menedékesstátusszal nem rendelkező vagy adott esetben a környezetben élő - polgárok ellenszenvét. (9.30) A menekültügyi szervezeti rendszer kialakításával összefüg gésben indokolt a migrációs struktúra más szervezeti ágát érintő változtatás is. Jelenleg az idegenrendészeti szervek, különösen a rendőrség hatáskörébe tartoznak olyan feladatok - elsősorban a bevándorlási kérelmekben történő eljárás , amelyek szoros öss zefüggést mutatnak a menekültügyi és az állampolgári ügyintézéssel. Célszerű lenne tehát ezeket a feladatokat szervezetileg is közelíteni, beleértve a törvényben meghatározott nyilvántartások közötti átjárhatóságot is, hiszen csak azok tudják, akik ezen a területen dolgoznak, hogy mekkora gondot okoz a nyilvántartás, ha az nem pontos, ha nem naprakész, ha nincs meg a megfelelő rendszerek közötti átjárási lehetőség.
