Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 24 (302. szám) - Az ülésnap megnyitása - A menedékjogról szóló törvényjavaslat általános vitája - LUSZTIG PÉTER (MSZP):
888 A már említett 1993. évi LXXXVI. törvény módosításával a bevándorlási kérelmek intézésével ka pcsolatos hatáskör gyakorlására a törvény civil közigazgatási szervezetet kíván feljogosítani. Ez azt jelenti, hogy az elsőfokú hatósági feladatokat a fővárosi és a megyei közigazgatási hivatalok látják majd el. A másodfokú ügyintézés a Belügyminisztérium szervezeti keretei között létrehozásra kerülő bevándorlási szerv hatáskörébe tartozna, amelyet - hasonlóan a korábban mondottakhoz - a központi menekültügyi szerv és az állampolgársági szerv mellett velük azonos irányítási struktúrába lenne indokolt beépít eni. A tervezett változtatás előnye, hogy a bevándorlási ügyintézés terén a domináns rendészeti szemléletű jogalkalmazás helyébe civil államigazgatási, inkább szolgáltató jellegű hatósági jogalkalmazás lépne, ami egyben elősegítené az önkormányzati befolyá s erősödését is. A megoldás összhangban van az Európai Unióhoz való csatlakozás jogi és szervezeti feltételei megteremtését célzó kormányzati törekvésekkel, valamint az államigazgatás reformját célzó kormányprogrammal. Ezért úgy gondolom, hogy ez az elképz elés támogatandó. Meg kell jegyezni azt is, hogy az előbb említett változás a közigazgatási hivatalokban felkészült munkatársakkal történő helytállást is jelent, és szándékosan nem létszámemelést mondok, mert nyilvánvalóan vannak dologi és fejlesztési kiad ásai, de talán érdemes lesz majd azon elgondolkodni, hogy az ebben a kérdésben már jártas... - mert honnan lehetne 19 megyébe ebben a kérdésben jártas szakembereket szerezni, mint ha nem azokról a helyekről, például rendőrség, ahol ezekkel a kérdésekkel fo glalkoztak. És talán érdemes lenne meggondolni, hogy az igazgatásrendészeti szolgálatok - mondjuk, ebben a kérdésben felkészült munkatársai - vezényléssel meg tudnáke oldani a feladatokat. Mondom ezt akkor is, ha természetesen jogos igénynek tartom, hogy új feladathoz a kormányzatnak biztosítani kell a személyi és dologi feltételeket. A megoldás módjára vonatkozóan jeleztem csak, hogy esetleg ebben is lehetne gondolkodni. A tervezett szervezeti átalakulás talán önmagá ban is jelzi, az egyes rendelkezések pedig tovább formálják azt az elképzelést, hogy a külföldiekkel - és szándékosan nem "idegenek" kifejezést használok - kapcsolatos egyes eljárások szorosabban fűződnek össze a jövőben. S azért nem "idegenek"et mondok, mert ugyan nem e törvény tárgya, de egyegy adott ország bevándorlási, migrációs politikájának soksok összetevője van, és célszerű, ha nem idegennek tekintjük azt, aki vagy segítségünkre szorul, vagy netán egy európai uniós csatlakozási folyamatban a gazd asági migráció keretében próbál nálunk adott esetben hazai munkaerőpiaci hiányokat megoldani. Az eddigi jogszabályi rendelkezésekből megállapítható, hogy az idegenrendészeti eljárás és a menekültekkel kapcsolatos eljárás formálisan nemigen voltak beszélő viszonyban egymással. A Határőrség és a menekültügyi hivatal természetesen a feladat végrehajtása által kikényszerített módon járt el együtt belső megállapodások alapján, de nem volt magasabb jogforrási kerete. Üdvözölni lehet tehát, hogy a törvényjavaslat intézményesen megteremti ezt a lehetőséget. Végül, de nagyon fontos kérdésként szeretném érinteni azt - és ez sokszor felmerült lakossági és szakmai körökben is , hogy vajon ez az új törvény nem járe a közbiztonság, a közrend sérelmével. Az idegenrendés zeti eljárásnak ugyanis nem része egy menekültügyi eljárási szakasz, két teljesen elkülönült eljárásról van szó, így egyidőben nem is folyhatnak, ami természetes. Ugyanakkor felveti azt a kérdést, hogy ha a külföldi kikerül az idegenrendészet hatóköréből a záltal, hogy menedékjogot kér, rá nézve az idegenrendészeti kényszerintézkedések a továbbiakban nem alkalmazhatók, hiszen amíg kérelme elbírálásra nem került, addig a menekültügyi törvény vonatkozó rendelkezései vonatkoznak rá. S ha - ne adj isten! - a men ekültügyi hatóság határozatát megtámadja - ami emberileg persze érthető , akkor a bíróság által felülbírált határozat jogerőre emelkedéséig változatlanul nem az idegenrendészeti törvény, hanem a jelen törvény hatálya alá tartozik. Tehát ténylegesen előfor dulhat, hogy a külföldi gazdátlanul tartózkodik az ország területén, hiszen a menekültügyi hatóság már, az idegenrendészeti hatóság még nem foglalkozhat ügyével. Elég sok tapasztalat van az eljáró szerveknél, hogy a külföldi még ügyének végleges lezárása e lőtt elhagyja az országot, és vele szemben csak akkor lehet fellépni, ha a magyar hatóságok visszakapják.
