Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 23 (301. szám) - A társasházról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ):
873 A két társult tulajdonlás között igen sok hasonlóság és kevés, formai szempontból fontos különbség lelhető fel. A nagyarányú számbeli eltolódás az utóbbi, '9394es évek terméke. Mindkét esetben a lényeg, hogy a lakás magántulajdonú. A közös helyiségek, közlekedőterek tulajdonlása azonban osztott a társasházak esetében, míg a szövetkezeteknél közös, oszthatatlan formában áll. A szövetkezet önálló jogi szemé ly, a társasházi közösség nem. A szövetkezet fenntartási, építési kérdésekben 10 millió forint/év nagyságrendig adómentes, illetve kedvezményt élvez, a társasházak e kérdésekben támogatást nem kapnak. A szövetkezetek országos tanácsadó, koordináló szövetsé ggel rendelkeznek, a társasházak nem. A szövetkezetek szigorú pénzügyi fegyelemmel gazdálkodnak, a társasházak eddigi gyakorlata viszont elképesztően laza és rendezetlen. A társasházak számos gondjára és problémájára a tárgyalt törvénytervezet remélhetően sok hasznos és jó megoldást nyújt, melyekkel sok ismert működési hiba kiküszöbölhető lesz. Azonban a lakásszövetkezetek törvényi szabályozására is szükség lenne, mivel az általános szövetkezeti törvényen belül számos specifikummal rendelkeznek. A törvény t ervezetét ismerjük, előttem azonban sajnos ismeretlen okokból benyújtása ez idáig nem történt meg. (22.20) Megjegyzem, hogy a társasházi és szövetkezeti lakásokról szóló törvények együttes, párhuzamos tárgyalása sok szempontból könnyítette volna munkánkat, még az a kérdés is felvethető lett volna, hogy közös törvényben rendezzük működésüket. A két lakásfenntartási és működtetési forma összevetése után egy közhelyszerű megállapítás tehető: a társasházi lakásforma kisebb létszámú lakóközösségek működési terü lete, már két lakás is társasházi formában működhet, míg ötven lakás felett célszerűbb és hasznosabb a szövetkezeti formában való működés. Ezért személy szerint - mivel a szövetkezeti formára való áttérés nyitott - javasolni tudom nagyobb lakóközösségek sz ámára a szövetkezetté való átalakulás megfontolását. Az anyagi és üzemeltetési előnyök e javaslat mellett szólnak. Néhány vitatott gondolatról részletesebben kívánok szólni. Kisgazda képviselőtársam méltatta a magyar lakásprivatizáció eredményeit. Mint tud juk, nem a kisgazdák által javasolt reprivatizáció valósult meg, hanem a tanácsi lakások bérlői kapták meg a lakások megvételének lehetőségét. E megoldás sok vitatható eleme mellett azonban az 1950 előtt és után épült lakások esetében egységes megoldást er edményezett. A reprivatizáció során korábbi tulajdonosaik kapták volna a '45 előtti állomány tulajdonlását, míg az utánuk következő időszak lakásai privatizációjának módja kérdésessé vált volna. Mindenesetre látható, hogy a lakások bérlői között óriási fes zültséget eredményezett volna a reprivatizációs megoldás. Örömmel üdvözölöm ezért kisgazda képviselőtársam beszédében elmondottakat, mely ezek szerint álláspontjuk megváltozását jelzi. Az elmondottak igazolására néhány statisztika: 1945 előtt épült a mai t eljes lakásszám közel egynegyede, 1 millió 188 ezer darab, míg további háromnegyed része 194590 között valósult meg. Ebből következően az 1,2 millió lakás körülbelül 50 százalékát, 60 ezer lakást érintett volna a reprivatizáció. Több képviselőtársam említ ette, hogy az 199097es időszak éveiben a kívánatos 40 ezer lakás/év megépítése nem történt meg. Ez az állítás igaz. Ugyanakkor el kell mondani, hogy ez a szám nem egzakt matematikai számítások eredménye, hanem egy átlagosan becsült szám, mely a jelenlegi állomány 1 százalékának újratermelésén alapul. Ezért tehát a 40 ezres szám fetisizálása helytelen, amellett, hogy személy szerint én is örülni tudnék annak, ha a magyar lakosság akár ennél nagyobb számú új lakás megépítését is igényelné. Mindenesetre a je lenleg produkált évi 25 ezer darabos teljesítményt szembeállíthatjuk az évente megszűnő lakások számával, amely 56 ezer lakás/évre tehető. Látható, hogy több lakás épült, pozitív a mérleg, minden gond ellenére, mint amennyi megszűnt. És még egy szám a tis ztánlátás kedvéért: statisztikai adatok szerint az 1996. évi felmérés időpontjában 224 483 darab üres, illetve lakatlan lakás létezett az országban, amely a teljes állomány 5,6 százaléka volt. Eljátszadozva a számokkal, 2,5 fő/lakás lakosszámot tekintve ha e lakások lakottak lennének, további 561 ezer fő elhelyezése válna azonnal lehetővé. Természetesen ez egy fikció.
