Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 23 (301. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
733 hatalmazza fel erre a költségvetésre. Hiszen minden egyes költségvetés nem véletlenszerűen lóg a leveg őben, nem hasraütésszerűen kerülnek számok abba a sok kötetbe, amelyeket Soós Károly Attila mutatott az előbb. Egy költségvetési törvény - ha lehet - még vaskosabb terjedelmű. Tehát nem véletlenül kerülnek bele a számok, hanem minden évben egy gazdaságpoli tikát fogalmaz meg az adott kormányzat, és ahhoz a gazdaságpolitikához igazítja a költségvetését, annak a gazdaságpolitikának a végrehajtására kér felhatalmazást az Országgyűléstől. Tehát amikor beszámolunk és beszámolót várunk a kormányzattól az adott év költségvetésének teljesítéséről, akkor ennek a gazdaságpolitikának a teljesítéséről is számot kell adni, különben értelmetlenné válna mindaz a munka és mindaz az erőfeszítés, ami a zárszámadásban megjelenik. Mondandómat az első kérdéskörrel szeretném kezde ni. Részint ezzel szeretném megadni a tiszteletet az Állami Számvevőszéknek is, amelynek munkája ezúttal is nagy segítséget jelentett számunkra, hogy értékelni tudjuk a '96. évi zárszámadásban található adathalmazt. Tulajdonképpen rövidre fogható lenne mon dandómnak ez a része, hiszen a Számvevőszék azt állapította meg írásban - szóban megerősítette ezt , hogy a benyújtott zárszámadás, összehasonlítva a korábbi évek zárszámadásával, pontosabb, teljesebb körű és hívebben tükrözi a tényleges pénzügyi folyamat okat, mint a megelőző évek zárszámadásai. Azt gondolom, ehhez hozzátehetjük azt is, hogy az Állami Számvevőszék véleménye is egyre megalapozottabb, egyre teljesebb körű, egyre szélesebb körben vet fel elemeznivalókat, és egyre nagyobb segítséget jelent az országgyűlési képviselők számára munkájuk elvégzésében. Tulajdonképpen itt békésen kezet nyújtva egymásnak ezt a kérdést félre is tehetnénk, ha nem lenne tele a megállapításoknak szánt kötet még mindig bizonyos kifogások megfogalmazásával. Alapvető en tehát abban a vitában, ami itt elhangzott, hogy elmehetünke a hiányosságok leszögezése mellett mi, kormánypárti képviselők szó nélkül - ahogy ez ellenzéki oldalról elhangzott , én azt gondolom, hogy mindaddig, amíg az Állami Számvevőszék jelentése az elkövetkezendő években azt fogja mondani nekünk, képviselőknek vagy a következő parlament képviselőinek, hogy javult a hitelessége a beszámolónak, addig nem lesz okunk azt mondani, hogy nem támogatjuk a zárszámadás elfogadását. (11.00) Hiszen nyilvánvaló, nemcsak elhatározás kérdése, hogy mennyire pontosan számol el a kormány, hanem - ahogy erről itt szintén szó volt már a bizottsági előadók megfogalmazásában - egy működő információs rendszernek is a vizsgája az, hogy milyen hiteles, milyen teljes körű besz ámoló kerül az Országgyűlés elé. Ezt az információs rendszert nagyon lassan, sok év munkájával lehet fejleszteni, és soha nem fogjuk tudni azt mondani, hogy tökéletessé vált a beszámolás információs rendszere. Akinek csak egy kis betéti társasága van, vagy egyéni vállalkozó, és például idegen nyelv oktatásával kapcsolatban kell adóbevallást készítenie az adóév végeztével, az pontosan tudja, hogy az ő tevékenysége és az azzal kapcsolatos adózási beszámoló is mennyi problémát vet fel; és sokaknak nehézséget o koz az, hogy egy ilyen típusú, viszonylag egyszerű beszámolót elkészítsenek. Itt sok ezer intézményről van szó, amikor egy ország költségvetésének zárszámadását tárgyaljuk, sok száz központi költségvetési intézményről, sok ezer önkormányzati költségvetési intézményről, és mindezeknek a szerteágazó, széles körű tevékenységét kell pontosan forintra, fillérre igényünk és ízlésünk szerint összesíteni ahhoz, hogy itt átláthassuk, valóban mire is fordította az állam az adófizető állampolgárok pénzét. Tehát azt mo ndhatjuk, hogy itt soha nem lehetünk elégedettek, mindig köszönettel kell tartoznunk a Számvevőszéknek azokért a megállapításokért, amelyekkel felhívja a figyelmet a még mindig meglevő hiányosságokra. Ugyanakkor a nyugodt lelkiismeretünket megalapozza az a kijelentése a Számvevőszéknek, miszerint javult a beszámoló minősége. Néhány vitakérdésre azért szeretnék röviden kitérni. Az egyik az - és azért említem ezt első helyen, mert ugyancsak nagy hangsúlyt kapott az egyik felszólalásban, maga a Számvevőszék
