Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 23 (301. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
734 be számolója is érintette , hogy mikor is kapta meg a zárszámadási beszámolót a Számvevőszék; volte, rendelkezésre állte elegendő idő arra, hogy elvégezze az elemzést ezzel kapcsolatban. Tulajdonképpen egy értelmetlen vita lenne, ha nem tudnánk ezen tovább lépni és megoldást keresni, hiszen ez az elmúlt években mindig - nemcsak ebben a parlamenti ciklusban, a megelőző ciklusban is - vita kérdése volt. Nyilvánvaló számunkra, hogy olyan követelményeket fogalmaztunk meg mi, törvényhozó képviselők, amelyek egysz erre betarthatatlanok. Egyszerre ragaszkodtunk ahhoz a követelményhez, hogy a következő évi költségvetés tárgyalása előtt már asztalon legyen a megelőző év zárszámadása, és ebből okulva tudjanak a képviselők részt venni a következő évi költségvetési vitába n. És egyszerre akartunk olyan követelményeket megfogalmazni, hogy teljes körű, hiteles beszámolót kapjon az Országgyűlés, hogy ehhez két hónapos idő álljon rendelkezésre az Állami Számvevőszék részére, hogy megfelelően tudja ellenőrizni. Tehát olyan nagyo n összezsúfolt időkeretbe tereltük a zárszámadási törvény előkészítését, amiről évről évre bebizonyosodik, hogy tarthatatlan. Nyilvánvaló, hogy valamilyen módon ennek a kettős követelményrendszernek a feloldásával kell tudni túljutni ezen a helyzeten. A ko rábbi időszakban már javasoltam - akkor elvetette a képviselők többsége , hogy nyugodtan alakítsunk ki olyan szabályozást, amely megengedi, hogy a következő évre tolódjon át a zárszámadás tárgyalása. Hiszen nem fog veszíteni vele semmit az ország, ugyanak kor mindenkinek megfelelő idő áll majd rendelkezésre, hogy elkészítse és összeállítsa a beszámolót, hogy ezt ellenőrizze, hitelességét számba vegye. Ez lehet az egyik megoldás. Lehet olyan megoldás, amikor tudomásul vesszük, hogy a kormány számára benyújto tt zárszámadást tárgyalja és elemzi a Számvevőszék is. Már ezzel olyan prevenciós, megelőző jellegű intézkedéseket is végrehajt, miszerint a kormánynak rendelkezésére áll idő, alkalma lesz arra, hogy kijavítsa a Számvevőszék észrevételei alapján a nyilvánv aló tévedéseket és hibákat, és az Országgyűlés asztalára eleve olyan zárszámadást nyújtson be, amely már a Számvevőszék bizonyos megállapításait érvényesítve, a Számvevőszék által feltárt hibákat kijavítva tárgyalja a zárszámadást, és ezáltal - azt gondolo m - hatékonyabb tárgyalási menetre is lehetne sort keríteni. Tehát több irányban lehet változtatni, valamilyen módon biztos, hogy változtatni kell. A másik fontos vitakérdés volt, hogy a kincstári egységes számlát túlfinanszíroztae az államadósságkezelő központ, magyarán a kormány, vagy nem finanszírozta túl, szükség volte rá vagy nem. És a mögötte húzódó igazi kérdés persze nem ez, hogy jogszabályt sértette vagy nem a kormány akkor, amikor megengedte, hogy mindig többletlikviditás álljon a számlán rend elkezésre. Hiszen maga a Számvevőszék alelnöke is elismerte, hogy itt semmiféle jogszabálysértés nem történt, a célszerűségét, indokoltságát vitatja ennek az eljárásnak. Ebből a szempontból a valódi kérdés tehát az, hogy értee előny vagy hátrány az adófiz etőket e miatt az eljárás miatt, érte valakit kár vagy haszon ebből az eljárásból, hogy többletlikviditást biztosított a kormányzat a kincstári egységes számlán, hogy többletpénz állt ezen rendelkezésre, nemcsak az éppen mindenkor szükséges minimális össz eg állt a számlán rendelkezésre. Azt gondolom, erre a kérdésre a Számvevőszék jelentése persze ellentmondásos választ ad; ha benne van az igen is, meg a nem is, jó lenne, ha világosan látnánk ebben a kérdésben. Egyrészről leszögezi - és ezt mindannyiunk fi gyelmébe szeretném én is ajánlani , hogy a kincstári számlán lévő pénzösszeg után a költségvetés több kamatbevételt realizált, mint amennyibe neki a kincstárjegyek kibocsátásával, ezeknek a kincstárjegyeknek a piacra dobásával tényleges költsége fölmerült . Tehát ha ilyen keretek között nézzük, akkor be kell látni, hogy semmiféle kár nem érte a költségvetést. Ha a költségvetést nem érte kár, akkor nem érte kár a mögötte álló adófizető állampolgárokat. A Számvevőszék azonban kiterjeszti ezt az elemzési kört, és azt mondja, hogy lássuk be, körülbelül ugyanakkora nagyságrendben, mint amekkora kamatot realizált a kincstári egységes számlán a költségvetés, támogatta is a Nemzeti Bankot a költségvetés, tehát azt a pénzt felejtsük el;
