Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 22 (300. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
690 Ezért azt gondolom, az a határozati javaslat, amelyet Szabó Iván és Raskó György beadott, annyiból hibás és korrigálásra szorul, hogy nem arról van itt szó, hogy most valamit előlről kell kezdeni és meg kell menteni a fertődi Esterházykastélyt, hanem inkább arról van szó és az a feladata az Országgyűlésnek, hogy ezt a megindított, tárcák közötti programot - amely véleményem szerint jó irán yba megy, és a valóságos hasznosítás lehetőségeit fogalmazza meg, amiben nyilván a zenei élet, az oktatás, a tudományos továbbképzés, a helyi gazdasági erők bevonása is szerepet játszik , ezt a fajta tárcaközi, de remélhetőleg kormányzati elképzelést erős ítse meg, szorgalmazza, illetve gyorsítsa fel. Tehát ilyen tekintetben, ha ennek a határozati javaslatnak az a célja, hogy ezt a fajta törekvést felgyorsítsa, s minél előbb szülessék kormányzati döntés ebben a kérdésben - határidőkkel és pénzekkel , akkor maximálisan tudjuk támogatni ezt a határozati javaslatot. Ilyen jellegű módosítást, gondolom, az előterjesztő is elfogad, és akkor azt gondolom, a Ház teljes egyetértésével valóban egy országgyűlési határozati javaslat tudja megerősíteni azokat az elképze léseket, amelyek már eddig megindultak. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Tekintve, hogy több képviselőtársunk nem jelentkezett hozzászólásra, az általános vitát elnapolom. Folytatására egy későbbi ülésünkön kerül sor. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Most viszont sorra kerülnek a napirend utáni hozzászólások . Elsőnek Takács Imre képviselő úrnak adom meg a szót, MSZP. DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisz telt Országgyűlés! Az elmúlt héten harmadik alkalommal tisztelgett a Magyar Országgyűlés küldöttsége Széchényi István szülőházánál. Megköszönöm Gál Zoltán elnök úrnak, hogy a kezdeményezést mindhárom esetben jó szívvel támogatta. 1791. szeptember 21én Béc sben, a Herren Gasse 5ben született a legnagyobb magyar, aki az önismeretet a legfontosabb emberi kincsnek tartotta. Gyermekéveiben nem csillogtak szellemi képességei. "Intelmek Béla fiamhoz" című művében túl kritikusan így ír: "Nekem végtelenül nehéz fel fogásom volt gyermekkoromban. Mikor 67 esztendős voltam, a legnagyobb fáradsággal sem tudtak megtanítani még olvasni sem, úgyhogy akkor közel voltam ahhoz, hogy grófi trottlinak tartsanak. Igen rossz diák voltam. Kérdem: kárpótolte a természet ezért a mo stoha elbánásért? (22.10) Én, aki alaposan ismerem magamat, teljes határozottsággal felelhetem: igenis kárpótolt, mégpedig ritka mértékben, a gondolkodás mérhetetlen mélységével. Jóformán minden, amit kezdeményeztem, áll és él. Vajon miért? Azért, hogy mél yen átgondoltam minden körülményt, minden akadályt legyőztem, és nem feledkeztem meg semmiről, amire a siker érdekében szükség volt." Széchenyi István 28 évesen elhatározza, hogy magyarnyelvtudását irodalmi szinten sajátítja el, és 34 évesen, amikor az or szág Házában a köz érdekében megkezdi marandó tevékenységét, az Országgyűlésben rendhagyó módon magyarul tolmácsolja alkotó gondolatait. Édesapjától, Széchényi Ferenctől jó indulást kapott népszeretetből. Az édesapa végakaratában megfogalmazza, hogy a vagy ont olyan eszköznek kell tekinteni, amellyel a jobbágyok és a szegények helyzetén kell javítani.
