Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 22 (300. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KAPRONCZI MIHÁLY (független):
691 Széchényi Ferenc emberi nagyságát példázza az a történet, amikor István fiával a Somogy megyei Darányibirtokukra látogattak, ott megcsókoltatta egy öreg paras zt kezét, és eközben az apa megjegyezte: ez az a kéz, amely neked az élelmet, a ruhát előteremti. Széchenyi István naplójában igen sokszor kifejezi a kétkezi, dolgos emberek iránt érzett tiszteletét, szeretetét. A legnagyobb magyar írásai, tettei egyértelm űen a parasztság, a jobbágyok sorsának jobbrafordulását is szolgálják. Nem száj, hanem szívhazafi volt. Gondoljunk például arra, hogy a cenki birtokának nagyobbik és termékenyebb részét adta a jobbágyoknak, vagy a '30as évek végén a bozi fürdő fejlesztés ével egy időben korszerűsítette a jobbágyok lakását, hogy azok a vendégek fogadásával jövedelemhez jussanak. Sokszor és szívesen elbeszélgetett a jobbágyokkal. 1821. április 29én naplójában ezt írja: "Egy paraszttal szívesebben beszélek, mint évszá zadunk valamely tudósával. A józan ész kevésbé fárasztó, és kellemesebb, mint egy széplélek." Valóban, a józan ész, a megfontoltság irányította Széchenyi István cselekedeteit. Az 1840es években egyik levelében megfogalmazza: "Dolgozni és munkálkodni kell naponta szüntelen. Az Országgyűlésben megjelenni, ott cifrán szólni, ez még nem elég. Van becse a szónak, de a tett, százezreknek egy célra törekvő tette emelheti csak ki nemzetünket." Bölcs hazafi volt. Egyik helyen így ír: "A hazafi, ki lehetőt kíván, a közjóért fáradozván nem panaszkodik mindegyre hasztalan, hanem inkább felkeresi a hibákat, és rajtuk segít, ha lehet. Ha nem lehet, nemesen tűri." Keressük mi is a hibákat, és segítsünk felszámolni azokat! (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megkérdezem a korm ány képviselőjét, hogy kíváne reagálni az elhangzottakra. (Dr. Kis Zoltán nemet int.) Megadom a szót - szintén napirend utáni hozzászólásra - Kapronczi Mihály független képviselő úrnak. KAPRONCZI MIHÁLY (független) : Tisztelt Elnök Ú r! Tisztelt Ház! Mai napirend utáni felszólalásom címe: "Ismét búzaértékesítési gondok". A tavaszi ülésszak utolsó ülésnapján felszólaltam a búzaárak ügyében. Ekkor kértem a tisztelt mezőgazdasági kormányzatot, tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy ne ismé tlődjön meg a tavalyelőtti eset, a búzaárak esése az átvétel időpontjában és az árak emelkedése két hét múlva, a termelők rovására. Arra is figyelmeztettem a tisztelt kormányt, hogy a takarmánybúza és a malmi búza átvétele körül várható az ármanipuláció. A miniszter úr megnyugtatott engem és a búzatermelőket, hogy nincs semmi baj, az idén nem lesz gond, csak mindenki igyekezzen tárolni vagy tároltatni gabonáját. Ezt a jó tanácsot az államtitkár úr is több esetben megerősítette. Sajnos, úgy tűnik, nemcsak a gazdák egy része - akik szót fogadtak a miniszter úrnak - hallotta meg a miniszter úr tanácsát, hanem a gabonafelvásárlók és az exportőrök is, illetve feltehetőleg a gabonamaffia is, mivel a kereslet szinte varázsütésre leállt, a gazdák fizetik a tárolási díjat, ha ugyan nem kötelezik őket gabonájuk elszállítására a várható kukoricatermés miatt. A tőkehiány miatt sokaknál fennáll a veszélye annak, hogy nem tudja finanszírozni az őszi munkákat, nem tud gázolajat, műtrágyát, vetőmagot venni. Nem tudom, de bí zom benne, hogy a minisztérium vezetői átérzik ezt a helyzetet, melyet részben ők okoztak, ha bizonyára jó szándékúan is. Csak reménykedni lehet abban, hogy az 50 milliárd forint szétosztott állami támogatás után még maradt annyi tartalék, hogy a legszüksé gesebb segítséget megkapják a szorult helyzetbe került gazdák, akik helyzete a földtörvénytervezet, az új adórendszer, a megszűnő tejbegyűjtőhelyek és egyéb, itt fel nem sorolt csapdák árnyékában, egyébként sem nevezhető rózsásnak.
