Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 17 (299. szám) - A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ):
597 A második világháború utáni ismeretes események - a politikai változás, a rendszerváltozás, a diktatórikus államrendszer, a központi tervutasításos gazdasági rendszer - elsorvasztották mind az ingatlannyilvántartá st, mind a cégnyilvántartást. Ugyanis a nyilvántartási rendszerek két legfontosabb eleme, jól tudjuk, az ingatlannyilvántartás, de a gazdasági társaságok számára még inkább a cégnyilvántartás. Ugyan az 195060as években is minden megyei bíróságon volt eg y cégbíró, de a legtöbb működő jogász még azt sem tudta, hogy éppen ki a cégbíró, mert annak olyan kevés feladata volt, hogy nem fő tevékenységeként látta el a cégbírói feladatokat. Már a '80as évek elejétől, amikor Magyarországon gazdasági társaságokat l ehetett alapítani - pontosabban: gazdasági munkaközösségeket lehetett alapítani , vagyis a piacgazdaság első fontos elemei, az első piacgazdasági szereplők megjelentek az átalakuló magyar gazdaságban, mind nagyobb jelentősége lett részben az ingatlannyil vántartásnak, részben a cégnyilvántartásnak. Hamarosan - különösen a '90es évek elején bekövetkezett rendszerváltás után - ez a két rendszer, mondhatjuk azt, ha gyakorlatilag nem is omlott össze - nem akarok katasztrofális jelzőket használni , de a velük szemben támasztott követelményeknek csak igenigen gyatrán volt képes megfelelni. Ez nem valakinek is a mulasztása, hanem a nagyon gyors változások által megtermelt helyzetnek az eredménye. A cégalapítások tömege az 1989. évi VI. törvény alapján egyszerűe n lehetetlenné tette, hogy a cégbíróságok nagyobbik hányada nemhogy naprakész helyzetben tudja tartani a nyilvántartást, hanem hogy megbízható információt tudjon nyújtani a nyilvántartása a gazdasági élet szereplőinek. Hosszú évek óta beszélünk arról, hogy ezen változtatni kell. Bánk Attila képviselőtársam beszélt arról, hogy itt talán mulasztás történt, hogy talán későn került az Országgyűlés asztalára ez a törvényjavaslat - valóban későn ahhoz képest, hogy mi lett volna a kívánatos. Azonban teljesen termé szetes, hogy 1989ben, a '89. év óriási törvényalkotási dömpingjében - amely év egyébként a magyar törvényalkotás nagyon fontos éve volt, hiszen a rendszerváltás alapfolyamatait nagyon lényegesen meghatározó törvények születtek - a gazdasági társaságokról szóló törvény olyan minőségben született meg, miként azt megismertük évek óta; ez természetes volt és elkerülhetetlen. Összességében nagyon hasznosnak tartom, és azt hiszem, még az éles bírálói sem vonják kétségbe, hogy a magyar átalakulás egyik legfontosa bb törvénye volt, még akkor is, ha sok elemét lehetett kezdettől fogva kritizálni. Az új gazdasági társasági törvény elkészítése évek óta folyamatban van. A szakmai érdekképviseletek, a jogi műhelyek sokszor nem indulatmentes vitákat folytattak le annak ér dekében, hogy minél optimálisabb megoldás szülessen. Ez esetben a gyorsaságnál nagyobb fontossága van szerintem az alapos munkának. Azt gondolom, hogy az ugyancsak ma általános vitán tárgyalt, gazdasági társaságokról szóló törvényjavaslat igen nagy mértékb en kielégíti a vele szemben támasztott követelményeket, még akkor is, ha ez sem remekmű, hiszen ebben a műfajban remekműveket alkotni szinte lehetetlen - ezek mindig csiszolhatók, mindig javíthatók. A cégnyilvántartásról és a cégeljárásról szóló, most tárg yalt törvényjavaslat összességében a legfontosabb igényeket magas színvonalon kielégíti, nemzetközi tapasztalatokat hasznosít, és soksok szakmai vita, műhelyvita előzte meg a törvényjavaslat benyújtását. Bár minden törvényjavaslat esetében lenne mód a sza kmai érdekképviseleteknek, szakmai műhelyeknek ennyi érdemi vitát lefolytatniuk! Hogy általánosságban milyen követelményeket kell támasztanunk ezzel a törvénnyel szemben, nem kívánom megismételni; ez a miniszteri expozéban is elhangzott, és képviselőtársai m is utaltak rá. Azonban igen nagy érdeme a törvényjavaslatnak - és ha ez ismétlés, akkor is hangsúlyoznom kell , hogy közhiteles, teljes körű információt ad a gazdasági élet szereplőiről minden érdeklődő számára, és a teljes körű nyilvánosság elve érvény esül ezekkel a cégnyilvántartási adatokkal kapcsolatosan. Ami főként nagyon fontos: az eddigi hátrányokat nagyrészt kiküszöböli az a megoldás, amely majdnem naprakésszé teszi; tehát amilyen mértékben lehetséges, tulajdonképpen naprakész állapotot fog előid ézni a nyilvántartásokban.
