Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 16 (298. szám) - Az országos népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának - DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP):
520 Megadom a szót Pokorni Zoltán képviselő úrnak, aki előre jelentkezett. (A képviselő nem tartózkodik a teremben.) Nincs. Akkor megadom a szót Szabó Lajos Mátyásnak, ha fenn kívánja tartani a hozzászólási szándékát. (Dr. Medgyasszay Lászl ó: Kíváncsian várjuk!) Tessék! Gombnyomással jelezte a képviselő úr a hozzászólási szándékát, és gyakorlatunk szerint a helyéről is beszélhet ilyenkor. Szabó Lajos Mátyás képviselő úr kíván szólni! (A képviselő jelzi, hogy nem működik a mikrofonja.) Nyomd meg a gombot! DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP) : Most jó. Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Végig figyeltem, reggeltől a késő esti óráig ezt a vitát, és közben egy sajátos változást vettem észre a vita egészének menetén. Ez a változás az előbbi szópá rbajban elég érzékletesen előjött. Miről is van szó? Nevezetesen arról, az egyik legelső vezérszónok említette meg - még valamikor 10 óra tájban - először azt, hogy szoros összefüggés van a NATOcsatlakozási és a földkérdésről tartandó népszavazás között. Akkor még csak egyetlenegy mondattal utalt arra, hogy mi, a kormánykoalíció pártjai és a kormány leszünk a felelősek azért, ha a NATOkérdésben kiírt népszavazás sikertelen lesz. (Demeter Ervin: Így van!) Akkortájt, valószínűleg azért, mert a vezérszónokla tok jó kimérten szét voltak osztva, nem kapott különös hangsúlyt ez a problémakör. (22.10) Sokkal inkább vettem észre azt menet közben, hogy egyre többször kezdték ki, finoman ugyan, de határozottan azt, hogy egyáltalán miért került sor a NATO kérdésében n épszavazásra Magyarországon, ki vetette fel, hogy vetette fel, sőt olyan vád is elhangzott, hogy ez akkor született, amikor a miniszterelnök "madridi eufóriájában" ezt a dolgot kijelentette, mármint azt, hogy a NATOcsatlakozás kérdésében Magyarországon né pszavazást tartunk. Meg kell állni itt egy picit, nevezetesen azért, mert szó nincs sem eufóriáról, sem arról, hogy ez akkor kezdődött volna. Ma már elhangzott, és idézték a pulpitusról a Szocialista Párt választási programját e tárgyban, ahol természetes módon mondtuk azt, hogy ebben a kérdésben népszavazást fogunk kérni. Ennek, azt hiszem, a történelmi szituáció a magyarázata, nem pedig egyfajta eufória. Nem hiszem, hogy ezzel kellene revolverezni ezt a helyzetet, amely egyébként benne van az egész átmene t történetében, hiszen pontosan tudják önök azt, hogy volt egy pillanata ennek az átmenetnek '90 telén, amikor egy Horn Gyula nevű külügyminiszter először vetette fel a NATOcsatlakozás lehetőségének megvizsgálását, és bizony azt akkor igencsak elcsodálkoz va fogadták minden oldalon. Arra is élénken emlékszem, hogy ilyen tárgyú javaslatot politikai vitanapra tett a Szocialista Párt az előző ciklusban, amiből nem lett semmi. Tehát sokkal korábbi ez a dolog, semminthogy a madridi meghívó bejelentésekor kezdődö tt volna. Amikor arról beszéltek, hogy meg kell győzni még sokakat ebben az országban megint csak arról a pulpitusról a mai vitán, hogy mennyire más - és így igaz - az a NATO, mint ahogy beállították (Demeter Ervin: Beállítottátok!) , hogy mennyire alakul á t maga itt az európai átmenet kellős közepén, igazuk van, és azt hiszem, hogy az az egyetértés, amely a NATO kérdését egyébként, úgy tűnik, kíséri - de mégiscsak azt mondom, hogy úgy tűnik - lehetőséget biztosít számunkra arra, hogy sok irányú meggyőző fel világosító munkával valóban tudatos, sokak által, minimálisan 2 millió magyar állampolgár által támogatott döntés szülessék november 16án. Azt hiszem, amikor a november 16a szükségességét is sokan elmondták, akkor azt kell mondanom, hogy a döntés ilyen p ozitív megszületése mindnyájunk felelőssége. Mindnyájunk felelőssége, és azt hiszem, hogy azért kezd egyre szomorúbbá válni estére jutva ez a vita, mert a tisztelt ellenzék úgy állítja be ebben a vitában egyre következetesebben a NATOnépszavazás esetleges sikertelenségének kérdését, mintha azért csakis kizárólagosan a kormánykoalíció pártjai és a kormány lenne felelős. (Dr. Balsai István: Így igaz!) Én azt hiszem, hogy sokkal inkább tehető felelőssé majd ebben a kérdésben egy olyan típusú kampány, amelyben prejudikálják, előre megfogalmazzák azt, amiről egyébként pontosan majd csak
