Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 16 (298. szám) - Az országos népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának - DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP):
500 Soron következik Jeszenszky Gé za, a Magyar Demokrata Néppárt képviselője. Őt követi Demeter Ervin, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Megadom a szót Jeszenszky Géza képviselő úrnak. DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Nagy öröm számomra, hogy elnök úr elnöklése alatt mond hatom el mai felszólalásomat. Az előző órák vitájakor sokszor gondoltam arra, amikor történészként régi parlamenti naplókat olvastam, tanulmányoztam, megdöbbentem azon, hogy történelmünkben milyen sokszor esett meg, hogy nagy, országos, történelminek bizon yult kérdések kisiklottak, mert egyéni vagy pártpolitikai érdekek, nagyon sokszor egyéni rivalizálás, a magyar individualista szokások rabjaként egyének, pártok végül is olyan vágányra siklatták a magyar politikát, ami vakvágánynak bizonyult. Amikor Dávid Ibolya képviselőtársam felszólalását hallgattam, felmerült bennem a remény, felsejlett egy reménysugár, hogy ezek az egyébként nagyon élénk és bizonyos külső hallgató számára sokszor élvezetesnek is mondható eszmecserék, kétpercesek talán mégis lecsillapít hatók akkor, ha valaki olyan higgadtan, világosan érvel, olyan felelősséggel tesz javaslatot, valóban igyekezve megérteni a másik oldal álláspontját, mint ahogy Dávid Ibolya képviselőtársunk tette. (20.30) De hát ez a remény csak egy illúzió volt, hogy elg ondolkodnak a kormányoldalon ülők azon a javaslaton, ami valóban alkalmas lenne arra, hogy orvosolja azt, amit képviselőtársam, a Magyar Demokrata Néppárt frakcióvezetője és elnöke, Szabó Iván ma délelőtti felszólalásában úgy minősített, hogy a kormány egy állóvízbe bedobta a földtörvény módosításával azt a nagy követ, ami hatalmas hullámokat ver. Hullámok nem csak itt a parlamentben vannak, és valóban nem csak az országot nem mozgatták meg annyira talán évek óta. Bár azt is mondhatnánk, ahhoz képest, hogy milyen nagy horderejű kérdésekről van szó, még ennél nagyobb visszhang is lehetséges és várható, de egyáltalán nem alábecsülve a földkérdés jelentőségét - sőt, teljes mértékben osztva Szabó Ivánnak azt az írását, aminek ma is hangot adott , valóban egy na gyon szép jelmondat itt a történelmünkben, hogy a föld legyen azé, aki megműveli. Attól félünk ezen az oldalon, hogy a most napirenden levő, kormány által beterjesztett népszavazási formulák és a kormány által beterjesztett eredeti javaslat nem teszi ezt l ehetővé. De miközben ez egy nagyon nagy kérdés, engedjék meg, hogy hangot adjak annak a véleményemnek, legalább ilyen nagy kérdés - vagy talán megkockáztatnám, hogy még nagyobb kérdés - az, amiben látható módon nincs olyan nagy ellentét: a mostani népszava zási határozati javaslat első kérdése a NATO kérdése. Engem, akit tényleg gyermekkoromtól fogva foglalkoztatott a NATO, és a gyermekkoromtól eszmélve mindig úgy éreztem, a NATO jelenti a szabad világ, az egész emberiség számára a remé nyt, hogy nem lesz egy atomháború, és egy szörnyű diktatúra nem kísérli, nem kísérelheti meg eséllyel azt, hogy az emberiséget leigázza; és mégis ezt a NATOt - végre szinte váratlan módon, 10 évvel ezelőtt mindenképpen teljesen elképzelhetetlen volt, hogy mi, magyarok eljussunk oda, hogy a NATOfelvétel küszöbén állunk , ezt veszélyezteti valami. Nem az ellenzék egyes pártjai által javasolt népszavazási kezdeményezés veszélyezteti, hanem veszélyezteti az, hogy valóban nem szorosan összetartozó kérdések ke rülnek napirendre és kerülnek a nép elé; és egyáltalán veszélyeztethetik azok a feszültségek, indulatok, amelyek nemcsak itt a parlamentben vannak jelen, hanem amelyek mindenképpen veszélyeztetik az állampolgároknak a józan ítélőképességét. Mert azt hiszem , ha valaki itt a föld körüli vitákat hallgatja, annak nagyon nehéz lesz döntenie, aki nem foglalkozik vele behatóan, aki nem tudja részletesen nyomon követni ezeket a vitákat; az nehezen fogja tudni megállapítani, hogy kinek van igaza. És félő az, hogy ez a bizonytalanság átterjed a másik - az első - kérdésre is, a NATO kérdésére.
