Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 16 (298. szám) - Az országos népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának - DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP):
501 Lehet, nincs sok értelme annak, hogy keressük, hol a felelősség, de azért nem kell ahhoz történésznek lenni, hogy az ember mégis feltegye a kérdést: hol történt a hiba? Én igazán őszintén mondom, nem ellenzéki képviselői voltom mondatja velem azt, hogy itt akár a földkérdést, akár a NATOkérdést nézzük, a jelenlegi kormánytöbbség felelős azért, hogy egy ilyen hatalmas esély, amely a nemzet előtt felkínálkozik, mindenképpen veszély be kerül. És akkor engedjék meg, hogy azért most pár szóban arról beszéljek a népszavazási kezdeményezés, az előttünk levő határozati javaslat kapcsán, egyáltalán mi az oka annak, hogy itt kockáztatjuk azt, ami szinte már a kezünkben van: a NATOtagságot, ami valóban az ország védelmét, biztonságát nemzedékekre és - ha nem félünk attól, hogy bátrabban fogalmazzunk, akkor azt mondhatnám - évszázadokra - biztosíthatja. Mégis kockáztatjuk, azzal, hogy egy nem meggyőző eredmény születhet egy ilyen népszavazásbó l, és ennek kihatása lehet az Egyesült Államok szenátusának döntésére is. Még az is elképzelhető, hogy a három meghívott közül kettőt megszavaznak, és egyet nem szavaznak meg egy nem meggyőző, vagy pláne kifejezetten kedvezőtlen népszavazási döntés követke ztében. És persze akkor felmerül, hogy miért van szükség ebben a kérdésben népszavazásra, hogyha a NATO egész történetét nézve közismert módon egyetlenegy ország alkalmazott népszavazást: Spanyolország, de ő sem akkor, mikor felvették, hanem mikor már bizt onságban benn volt a NATOban. És nemcsak a velünk együtt meghívott másik két országnak nem áll szándékában ezt a kérdést népszavazásra bocsátani, hanem tudomásunk szerint a többi jelentkező nyolctíz, ki tudja, hány ország esetében ez szintén látható. Min dezt nem azért mondom, mintha kétségbe kívánnám vonni a nemzetnek, a népnek azt a jogát, hogy döntsön a sorsa felől. Nincs szükség arra, és túl késő is van ahhoz, hogy most itt újrakezdjünk egy olyan vitát, hogy a népfelséget a népképviseleti rendszer kell ően biztosítjae, vagy pedig ezt még meg kell fejelni a népszavazási intézménnyel. Azzal az intézménnyel, amit egy nagy demagóg, III. Napóleon talált ki, hogy úgy mondjam, és amellyel nagyon könnyű visszaélni. Annak ellenére, hogy én a népszavazásötletet, amikor ez felmerült a '94es választási kampányban, nem tartottam jónak, és ellene foglaltam állást, és úgy véltem - ennek hangot is adtam, éppen Horn Gyula akkori ellenzéki képviselővel vitázva egy rádióműsorban , a választók elé kell tárni, hogy melyik párt mit akar a NATO kérdésében, és a választók már '94ben dönthetnek erről is, hogy a NATO tagságot támogatjáke vagy nem. És aki nem támogatja a NATOtagságot, az nyilván nem fog olyan pártra szavazni, amely ezt a zászlajára tűzte. Ma is az a véleménye m, hogy egy választási kampány idején a szavazatok növelése érdekében tett ígéretnek egy sajnálatos folyatásaként kerülünk ma ebbe a helyzetbe. Ezzel együtt, ha már ez a kérdés napirendre került, és valóban ezt megerősítette egy olyan pártnak a népszavazás i kezdeményezése, amely azt hiszem, a magyar nemzet előtt nem képviselheti hitelesen a nemzet érdekét, mert olyan eszméket képviselt és képvisel, olyan irányvonalat követ ma is, amely ennek az országnak mérhetetlen tragédiát okozott: többek között okozója annak is, hogy egyáltalán a földkérdésről ma ilyen viták vannak. Mert ha nincsen kommunizmus, akkor a földmagántulajdon nem szenved sérelmet, nincs erőszakos téeszesítés, és akkor az egész mai vitának a legnagyobb része nincs napirenden. Ha már valaki, hog y úgy mondjam, bedobta a népszavazás gondolatát, akkor én magam is belátom, hogy politikus igazán nem foglalhat állást ezzel szemben, pláne hogyha azt, bármilyen kezdeményezésre is, de korábban már több mint százezer ember támogatta, bármilyen megfontolásb ól. És végső soron, ahogy én mérlegre tettem magamban azt, hogy a népszavazási gondolatról még mielőtt a kormány itt állást foglal, még mielőtt Horn Gyula bejelentette ezt a madridi döntés után, akkor én azt gondoltam, talán a gondviselés nem egész véletle nül hozta úgy, hogy az ország egy népszavazási kényszerbe kerül, mert egy haszna mindenképpen lehet ennek. Külpolitikával foglalkozó emberként régóta - nemcsak az elmúlt években, hanem történeti tanulmányaimban is mindig - foglalkoztatott az a szinte vissz atérő panasz, amit magyarok és nem magyarok egyaránt hangoztattak velünk kapcsolatban, hogy a magyar nemzetben nincs kellő