Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 15 (331. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZEKERES IMRE (MSZP):
4103 És végül: elfalsol az ígé retdömping! Ledér ifjúságunk óta, ha nótára fakadtunk, akkor azt mondtuk: "hogyha nékem sok pénzem lesz..." - nem folytatom. Eltöltött bennünket az öröm, hogy nem sok idő múlva, már legalábbis mi, sokkal egyszerűbben oldjuk meg. Én gondoltam is arra, hogy a miniszterelnök úrral együtt röpködünk, Torgyán József urat is magunkkal visszük, hogy ő nyugodt legyen, és kellő kárörömmel nézzük, hogy Kuncze, Orbán és Lezsák urak ott toporognak a pénztárak előtt. (Kuncze Gábor: Egyetértek!) Miért kell ilyen mondatokk al nevetségessé válni? Több megfontoltságot, tisztelt Ház! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Valóban karácsonyi jókívánság jegyében mondom. Egyébként boldog új esztendőt! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gá l Zoltán) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szekeres Imre frakcióvezető úr, MSZP. Megadom a szót. DR. SZEKERES IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az előző szólóhoz kapcsolódva, így karácsony előtt - mé g ha politikus is valaki - elfogja nyilván a kísértés, hogy jó legyen, szeressen másokat, vagy legalábbis megbocsásson nekik. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Velünk ez nem fordul elő!) A Fidesz azt kiabálta be, hogy velük nem fordul elő: ez az ő dolguk, hogy eldöntsék. (Sasvári Szilárd: Veled nem!) Én másként gondolkozom: azt gondolom, azért szépek az ünnepek, hogy kiki, bármilyen pártállású is, felfedezze magában a barátot, a testvért, az ismerőst; van Károli Gáspárnak erre egy szép szava: felebarátot. Azért furcsa használni ezt a kifejezést itt a parlamentben, mert egyébként ez teret ad arra, hogy vélemény- és nézetkülönbség - és nem ilyen fajta beordibálás, mint aminek tanúi vagyunk - mentén próbáljunk értelmes dolgokról vitatkozni. Aligha lenne hihet ő egyébként, ha két éles politikai összetűzés után, mondjuk, azt hirdetnénk, hogy szeretjük egymást. De legalább odafigyelni, meghallgatni a másik érveit - mint ahogy tettük ezt most Boross Péter felszólalásával, gondolom, nemcsak én, hanem mások is - talá n tanácsos mindenkinek, legyen ellenzékben vagy kormányon. És az érdekkülönbségeket sem kell eltitkolni. Világos, ebben az évben kiderült a legfontosabb érdekkülönbség, hogy másként gondolkozunk a magyar falu és az ott élő emberek jövőjéről: másként gondol koznak a szocialista politikusok, másként az ellenzéki politikusok. Mi azt szeretnénk, ha az a 150200 ezer család, amely a szövetkezetekben él, dolgozik és ott tag, fejlődni tudjon az a szövetkezet, amelyből megél. Azt szeretnénk, ha az az egymillió ember , akinek olyan kicsi a parcellája, hogy abból nem tud megélni, valamilyen jövedelemhez jusson; mi azt szeretnénk, ha ők gyarapodnának. Önök azt a néhány ezer módos gazdát tartják szem előtt, aki szintén gyarapodni akar - és ez helyénvaló. (Közbeszólás az M DF padsoraiból: Mit szeretnétek?) Ne keverjük tehát össze a dolgokat! Ez a világ rendje, ez a dolgok rendje: önök képviselik azt a néhány ezer embert, aki helyes, hogy gyarapodjon, mi pedig azokat az embereket, akik szintén szeretnének gyarapodni. Volt per sze ebben a parlamentben egy ritka pillanat, amikor egyetértettünk, mert ha nagyon őszintén nézzük az elmúlt évet, egy ilyen pillanat volt: valamikor nyár elején, amikor az Országgyűlés egyhangúan döntött arról, hogy támogatja Magyarország csatlakozását a NATOhoz. Persze utána volt fanyalgás, mint ahogy most megéltük az Európai Unióval kapcsolatos döntések kapcsán: savanyú volt a szőlő. Mert kétségtelenül igaz, hogy ez az ország most ért abba a fázisba, amikor az MSZP és az SZDSZ kormányoz, hogy ezek a dön tések megszülettek; s kétségtelenül igaz az, hogy mi is mindent megtettünk ezeknek a döntéseknek a megszületése érdekében. (Moraj az MDF padsoraiban.) Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilván nagyon nehéz elviselni önöknek azt, hogy nekünk sikerünk van. (Derülts ég az ellenzéki pártok padsoraiban. - Gyimóthy Géza: A nők között is, biztos!) Nekünk nagyonnagyon nehéz elviselni a sokszor gyűlölködésbe, butaságba, indulatokba csapó
