Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 15 (331. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
4104 bekiabálásokat, a Házhoz nem méltatlan megjegyzéseket... (Dr. Avarkeszi Dezső: Méltó!) ...nem méltó megjegyzéseket, a blöfföket, amelyeket koncepciók helyett itt hallunk. (Dr. Balsai István közbeszól.) Nagyon nehéz tehát ezt elviselni, de természetesen a demokráciához tartozik, hogy elviseljük, mint ahogy az is, hogy a választópolgárok majd ennek alapján dönteni fognak kinekkinek a politikai jövőjéről. Én azt tapasztalom, hogy az emberek nyugalomra és békére vágynak, már csak azért is, mert most már nemcsak az előttünk járó nemzedékek éltek át mély kataklizmákat, háborúkat, forradalmat, dik tatúrákat és remények szertefoszlását, hanem a mi nemzedékünk is. És a nálunk fiatalabb nemzedék is megélt egy rendszerváltást; van, aki végigcsinálta, megélte biztos viszonyok megszűnését, gyors változásokat, amelyekhez alkalmazkodni kellett, másfajta vil ágot, amelyben talpon kellett maradni. Nyugalomra vágynak tehát az emberek, és most megvan az esély rá, hogy egy biztonságos és kiszámítható jövő elé nézzen az ország. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, ez mindenkinek érdeke: érdeke annak, aki ell enzékben van, érdeke annak, aki kormányon van. A választásokon majd természetesen eldől, hogy '98ban ki folytatja a kormányzást, és ki marad ellenzékben. Én viszont az év végén szeretném megköszönni az Országgyűlés munkatársainak azt, hogy ebben a nagyon nehéz évben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) segítették a munkánkat. És boldog új évet, kellemes ünnepeket kívánok önöknek is és önökön keresztül a választópolgároknak is. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraib an.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Napirend előtti felszólalásra megadom a szót Pokorni Zoltán frakcióvezető úrnak, Fidesz. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót. Hölgyeim és Uraim! Mielőtt végképp elönt bennünket - a karácsonyra való tekintettel - a frakcióv ezetőkből áradó érzelemvihar, önajnározás, beszéljünk néhány komolyabb kérdésről is! Senki sem szereti, és bizony nem is helyes, hogyha kiszolgáltatott társadalmi csoportokat a politika vagy politikai szervezetek eszközként kívánnak felhasználni. Nem helye s bizony, hogyha életkörülményeik, vagyoni helyzetük miatt kiszolgáltatott nyugdíjasoknak alaptalan ígéreteket hangoztatnak politikusok; nem helyes, hogyha a roma kisebbség kiszolgáltatottságát kormánypártok vagy kormánypárti politikusok arra használják fe l, hogy maguknak politikai tőkét kovácsoljanak. S még kevésbé helyes, hogyha kiskorú gyermekekre hivatkozva próbál valaki politikai előnyt szerezni. A Xénialáz és az Úttörőszövetség házasságától hangos a sajtó, és ennek a vitának, ennek a politikai vitána k a kárvallottjai minden bizonnyal nem a Xénialáz tulajdonosai, újgazdag vezetői, nem is az Úttörőszövetség politikusai lesznek, hanem azok a gyerekek, azok a fiatalok, akik végre ezekben a közösségekben találtak értelmes cselekvési lehetőséget, találtak olyan közösségeket, amelyek szervezik az ő szabadidejüket. Helyes és jó dolog, ha működnek ifjúsági szervezetek a fiatalok körében; és így is a gyerekeknek alig egytizede mondhatja el azt, hogy részt vehet valamilyen értelmes közösség mindennapi tevékenysé gében, mindennapi munkájában. De bizony az már nem helyes, hogyha azok az ifjúsági vezetők, akik szervezik ezeket a gyerekeket, maguk próbálják fogyasztóvá, reklámhordozóvá nevelni őket. Nem helyes, hogyha ezekre a gyerekekre való hivatkozással választási együttműködést köt valaki egy politikai párttal, olyan gyerekek "érdekvédelmében" - idézőjelbe téve ezt a szót , amely gyerekek nem választókorúak, amelyek (Dr. Szabó Zoltán: Akik! Személyek!) kiskorúak, és bizony messze kell hogy tartsuk őket, messze kel l hogy tartsuk ezt a világot a politikától. (11.50)
