Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 10 (330. szám) - Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
4063 meghatározó erő a Magyar Demokrata Fórum volt. Számomra bizonyos értelemben ezért meglepő, hogy ha ennek a kérdés nek egy másféle megoldása kerül az Országgyűlés elé, akkor miért kell ez az elzárkózás, ami most Sepsey Tamás felszólalásából kitűnt. Gyakorlatilag egyedül ebből tűnt ki, bár nem vitásan hozzátartozik a korrektséghez: a végén arról beszélt, hogy módosító i ndítványokat kívánnak előterjeszteni a saját véleményük elmondására. Tehát nem merev ez az elutasítás sem. Nos, az előbb már említettem, hogy a választások jelentik tulajdonképpen azt a végső határidőt, amikor eldől, a kormányprogramnak ezt a vállalását a kormánykoalíció, a kormány teljesítie vagy sem. Nem vitásan nehézséget jelent nem sokkal a választások előtt a felkészülés, nehézséget jelenthet akár a számítógépes program átállítása, bár tudomásom szerint erre már lépések történtek. Nehézséget jelent en nek a jogszabálynak a megismertetése, az emberek felkészítése a választásra, ez biztos, hogy így van. De a kérdés most az, mi a nagyobbik gond: aze, ha ezt a vállalt kötelezettséget most sem oldjuk meg, vagy az, hogy bizonyos értelemben itt nem vitásan ké sésben vagyunk. (13.20) Most a késésről néhány szót. Farkas Gabriella említést tett arról, hogy ők a bizottságokban kaptak egy tájékoztatást valamikor az ősz elején, aztán két hónapig nem történt semmi. Nos, igaz. Azon a szinten nem történt, de valójában e z a javaslat akkor formálódott ki. Nagyon nehéz kérdésről van szó. Nem vitásan a korábbi választójogi törvény módosítását megelőzte egy hétpárti egyeztetés. A hétpárti egyeztetés során a kormánypártok - lemondva a választóktól kapott lehetőségükről, hogy s aját maguk, tetszésük szerint alakítsák át a választási rendszert, hiszen alkotmányos joguk volt rá - úgy gondolták, hogy ehhez szélesebb körű támogatás kell. Végül is abba törvényjavaslatba, amelyik a választási rendszert valójában érintette, azok az elem ek kerültek be, amelyekben ott legalább négypárti egyetértés kialakult. Tehát az amúgy is meglevő kétharmadost meghaladó többséghez képest még további ellenzéki támogatásuk is volt. Ez a törvényjavaslat megszületett, az Országgyűlés erről döntött, és tulaj donképpen utána vetődött fel az a kérdés, hogy ezt a nyitva álló problémát valamilyen formában meg tudjuke oldani vagy sem. Amikor a két koalíciós képviselőcsoport tárgyalódelegációja leült először, tényleg nem tudtuk, hogy jutunke valamire vagy nem jutu nk. Az ezt követő intenzív munka - szakértők bevonása, az ombudsmani segítség, a kormányzat segítsége - járt együtt azzal, hogy végül is azok a gondolatok megfogalmazódtak, és azokból a gondolatokból a kormány az Országgyűlés elé terjesztette ezt a javasla tot. Félreértés ne essék, nem akarom azt mondani, hogy ez tökéletes mű lenne. Fantasztikus nagyképűség lenne ilyesmiről beszélni, hiszen én is közreműködtem ennek az előkészítésében. Nem. Egy problémát szeretnénk megoldani, és úgy éreztük, akik ezzel fogla lkoztunk, hogy most jutottunk el leginkább ahhoz a ponthoz, amikor ezt a kérdést valóban meg lehet oldani. Minden javaslat, ami ehhez érkezhet, lehet, hogy javítja, lehet, hogy nem illik bele ebbe a rendszerbe, de a közös gondolkodásra a lehetőség megvan. Az a kis csapat, amelyik ezt előkészítette, ezzel tulajdonképpen csak az alapmunkálatokat végezte el. Csak szeretném jelezni, hogy például Németh Zsolt felszólalásában két nagyon megfontolandó elemet találtam - egyrészt az országos választási rendszerbe va ló beillesztés oldaláról, másrészt pedig a személyre szóló választás oldaláról , amelyeken el kell gondolkodnunk, és amelyek lehet, hogy jobbítják ezt a törvényjavaslatot. De a kérdés valóban az, amiről Bihari Mihály beszélt: vane politikai akarat, hogy ezt a kérdést most megoldjuk, vagy nincs. Ebben a kérdésben kell mindenkinek állást foglalnia, és a mai vita, annak színvonala bizonyos értelemben bizakodásra ad lehetőséget, hiszen úgy tűnik, hogy elsősorban a jobbító szándék jelent meg az eddigi felszóla lásokban. Rátérve az alkotmányossági kérdésekre: tulajdonképpen ennek az előkészítő munkának a leglényegesebb eleme az volt, amikor a sokáig vitatott két- vagy háromszavazatos megoldásnál ez a munkacsoport úgy találta - és ehhez a képviselőcsoportjainak a támogatását megkapta , hogy
