Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 8 (328. szám) - A kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - ZSIGMOND ATTILA (MDNP):
3821 mellett mondjuk el utóiratainkat és utóhangjainkat. Még szerencse, hogy a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió hírt ad rólunk. Kár, hogy kevesebb mint húsz képviselőtársam érdeklődik a kultúra ügyesbajos dolgai iránt és tartózkodik a plenáris ülés termében. Kár, hogy a bizottság elnökének javaslata ellenére a kulturális bizo ttság az alapelveket, a törvény sarokpontjait nem vitatta meg előre, nem készített kompozíciót. Ez a tisztázatlanság vagy tárgyalási mód hasonlított arra, amikor egy festő felfeszíti a vásznát, majd az egyik szélén elkezdi festeni a képet, és mindaddig fes ti, míg a másik szélére nem ér (Szórványos derültség.) ; előre nem tudva: mit is akar a végén, mi is az egységes mondanivaló. És mivel ez lehetetlenség, illetve kevés esélye van a sikerre, így minduntalan javítgatni kell a festmény különböző pontjain, többs zör elölről kell kezdeni és újrafesteni. Az is valószínű, hogy így nem lehet komponált remekművet alkotni. Így van ez jelen törvénybugyrunkkal is. Határtalan türelemre volt szükség elviselni a többször letárgyalt viták konok, időnként öncélú újraélesztését , határtalan türelemre volt szükség a több száz módosító indítvány vitájához - és mindez az alapkérdések tisztázatlansága, megvitatatlansága miatt. A koncepcionális vita pedig nem kormánykoalíció és ellenzék között zajlott. Az ellentétek szakmai meggyőződé sek között feszültek, melyeket a vita számomra - úgy tűnik - máig sem oldott fel. Nem tisztázódott időben az, hogy mi a fontosabb, mi használ a közművelődésnek, a civil szervezeteknek: a közösségi közművelődés színtere vagy a közösségi cé lokat szolgáló közművelődési intézmény. Gimnáziumi biológiatanárom jut eszembe, aki azt monda: nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar. Vagyis minden közművelődési intézmény közösségi színtér, de nem minden színtér intézmény. A művelődési házak, műve lődési otthonok - mint közművelődési intézmények - legtöbb esetben a magyar kultúra utolsó állásai a végeken vagy a kevésbé végeken. Mint ilyeneket meg kell őrizni, és nem szabad törvénybe foglalt lehetőséget adni bezárásukra vagy megszüntetésükre. Működő intézmény híján kell a színtér. Erre megoldás az és/vagy tartalmi, illetve szövegfordulat - a kulturális bizottság találmánya. És ezen vitatkoztunk visszatérően, sok órán át, szakmai szempontból máig érthetetlenül. Súlyos vita folyt arról is, hogy a szakma i érdekképviseletek szempontjainak érvényesülése milyen mértékű legyen a törvényben, a foglalkoztatási kérdések milyen mértékben jelenjenek meg a törvényben. A Néppárt szerint szükséges a szakmai érdekképviselet, a munkavállalói érdekek szerepeltetése a tö rvényben. Az ez irányú türelmetlenség nem helyes politikai magatartás; ehhez és az egész törvényhez óriási türelem kellett. A közalkalmazotti törvény nem helyettesíti - a sajátos feladatokat ellátó, kulturális intézményekben dolgozó közalkalmazottakra sajá tos, speciális törvényhely szükséges. Persze, a törvény a viták után ebből a szempontból meglehetősen bicegős. Hogy miről beszélek? Csak egyet szeretnék említeni. Szóba került az, hogy a régészek ugyanolyan - kvázi hatósági - védettséget kapjanak, mint a p edagógusok. Nem nyerte el az előterjesztő támogatását, noha nem nehéz elképzelni azt, hogy egy nagy értékű leletet feltáró régész milyen inzultusok tárgya lehet. A Magyar Demokrata Néppárt a közművelődési színtér, valamint a közművelődési intézmények és/va gy változatát támogatja, ami nem zárja ki, hogy mindkettő működjön, de vagy egyiket, vagy másikat törvény írja elő. Kevesebb és hasznosabb, hatásosabb vita zajlott a könyvtári törvényi fiabugyorban. A módosító indítványok és azok támogató szakmai, valamint minisztériumi fogadtatása lehetővé tették az előterjesztés jelentős javítását, általánosan elfogadható javulását. A szakmai véleményeket is ismerve, ezt a törvényrészt a Néppárt támogatja. De hogyan állunk a műtárgyvédelem, műtárgykereskedelem törvénysze letével kapcsolatban? Még emlékezhetünk azokra az időkre, amikor a műgyűjtés gyanús polgári passzió volt, a műkereskedelem pedig a használtcikkkereskedés kategóriájába tartozott. A gyakorlat mára megváltozott. Ma a műgyűjtő nem a politikai megítélés, hane m a közbiztonság miatt titkolja,
