Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 8 (328. szám) - A kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - ZSIGMOND ATTILA (MDNP):
3820 úgymond - a szakma véleményének a kifejezésre juttatásával tudják megtámogatni a saját elképzeléseiket. Úgyhogy szerintem nagyon félő az, hogy a tanácsok felesleges törvénybe foglalása ráadásul még káros is lehet azért, mert valójában az áttételes manipulálás lehetőségét nyitja meg. Ezt fontos elmondani, mert azt hiszem, ez a törvény is - mint más törvények - idővel módosításra szorulhat, és fontos, hogy ha már kivételes eljárásban tárgyaltuk ezt a törvényt, és nem volt alkalom arra, h ogy a plenáris ülésen is az egyes frakciók kifejtsék az álláspontjukat, akkor fontos legalább a mostani egyetlen alkalommal elmondani azt, hogy a jövőre nézve is milyen rendelkezések lehetnek célszerűek, és milyen rendelkezéseket lenne megfontolandó módosí tani. A legutolsó megjegyzésem az lenne, hogy nagy vita folyt a foglalkoztatási javaslatokról is. Az SZDSZ véleménye szerint ezen a területen is az önkormányzatoknak és a közművelődési intézményeknek szabadságot kell biztosítani, nem szabad merev foglalkoz tatási előírásokkal az életszerű, versenyképes, életképes működésüket nehezíteni. Ezen a területen fontosnak tartjuk, hogy a parlamenti bizottságok végül is megtartották a törvénynek azokat a foglalkoztatási rendelkezéseit, amelyek tartalmaznak különféle g aranciákat arra nézve, hogy miféle szakképzettségek szükségesek különféle vezető közgyűjteményi, közművelődési munkakörökben. Örülünk annak, fontosnak tartjuk, hogy ezek nem lettek további kötöttségekkel kiegészítve, de jelezni szeretném, hogy a törvénybe így bekerülő foglalkoztatási rendelkezéseket is megint csak túlszabályozásnak is érezzük, és a magunk részéről szeretnénk egyértelművé tenni (Dr. Szabó Zoltán: Már egyértelmű!) , hogy ezekből a túlszabályozó foglalkoztatási rendelkezésekből adódó problémáké rt sem vállaljuk a felelősséget abban az értelemben, hogy ahányszor csak lehetett, elmondtuk, nem szükséges és nem célszerű agyonszabályozni a különféle intézmények tevékenységét ebben a vonatkozásban sem. Ezeket szerettem volna elmondani, és annyit tennék még hozzá, hogy természetesen mivel a frakciók részéről én voltam az első hozzászóló, nem tudom, más képviselőcsoportok mennyire tartják majd lényegesnek azt, hogy a tényleg nagyon fontos kulturális törvénnyel kapcsolatban az egyetlen plenáris ülésen való hozzászólás alkalmából alaposabban kifejtsék a véleményüket. A Szabad Demokraták Szövetsége tartja olyan fontosnak a kultúra szabadságát és a kultúra támogatását is, hogy ezért úgy gondoltuk, és úgy gondoltam, ebből az alkalomból nemcsak egy rövid, udvari as, formális hozzászólást kell elmondani, hanem el kell mondani azt, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban mi volt a véleményünk, milyen rendelkezések segítik megítélésünk szerint a kultúra támogatását, melyek biztosítják a szabadságát, és melyek azok, am elyek nem elég hatékonyak ebből a szempontból vagy kifejezetten problematikusak lesznek. Mindezekkel együtt, a kialakított kompromisszumok jegyében úgy gondoljuk, hogy a parlamenti vita során a törvény szövegét sikerült javítani, és ennek megfelelően fog a z SZDSZfrakció szavazni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.) ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Köszönöm. Miután Takács képviselő úr nem érkezett meg, a Magyar Demokrata Néppártból Zsigmond Attila képviselő úrnak adom meg a szót; őt Vitányi Iván képviselő úr köv eti. ZSIGMOND ATTILA (MDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt néhány, kultúra iránt érdeklődő Képviselőtársam! (Szórványos taps.) Kár, hogy négy törvény helyett egy született csupán. A Magyar Demokrata Néppárt úgy gondolja, hogy e törvényben összesűríte tt minden terület megérdemelt volna önálló törvényt. Kár, hogy a kivételes eljárással az Országgyűlés eldugta ezt a törvényt egy bizottságba, és csak a kulturális bizottság gyakorlatán múlt csupán a széles körű szakmai nyilvánosság lehetősége. (18.10) A tö bbi érintett számára a nyilvánosság nem adatott meg. Amit most elmondhatunk, legjobb esetben: rezümé. Kár, hogy televíziós időn kívül, viszonylag késői órán, szerény sajtóérdeklődés
